Irányítástechnika [antikvár]

A civilizáció fejlődésével mindinkább megnövekedtek a társadalom anyagi szükségletei. A régi primitívebb társadalmak kezdetlegesebb termelési viszonyait a következő fejlettebb társadalmak fejlettebb termelési rendszerei váltották föl. A kézművességet követték a gépek fokozatos alkalmazásával a nagyobb termelékenységű gyártási eljárások, amelyekben a kézi hajtást, az emberi és állati erő közvetlen igénybevételét a nagyobb energiákat hasznosító gépek helyettesítették. A gőzgép föltalálása volt az első jelentős lépés a technika, illetve a gyáripar nagyobb mérvű kifejlődése felé. A múlt század második felében a villamos energia általánosabb alkalmazása a nagyipari termelést tette lehetővé. Ma pedig - az atomkorszak kezdetén - a technikai fejlődésnek újabb távlatai bontakoztak ki. A jelenlegi technikai berendezések, energiaforrások, a mai gyártási eljárások, üzemeltetési m(3dok magától értetődően Kiások, mint az előző évtizedekben. Az atomenergia, a radar, a modern számológépek, automata gépsorok és egész automata gyárak, a hang terjedési sebességénél gyorsabban haladó repülőgépek, az interkontinentális és a világűrbe kilőtt rakéták és mesterséges holdak nem hozhatók létre és nem működhetnek a régi gépek gyártásához, illetve üzeméhez hasonló feltételek között. Ezekben a gépekben és berendezésekben a másodperc tört (ezred, sőt milliomod) részei alatt játszódnak le bizonyos működési folyamatok, amelyeknek befolyásolását (vezérlését, szabályozását) szintén hasonló sebességgel kell végrehajtani. Az első gőzgépek működését egy ember vezérelte, aki a munkahenger beömlő és kiömlő szelepjeit megfelelő ütemben nyitotta és zárta. Ezt a munkát a fejlődés folyamán önműködővé tették. Önműködő szabályozót szereltek a gépre. Az emberi találékonyság, a mindig jobb és jobb megoldásra irányuló törekvés minden téren újabb eszközöket és eljárásokat vezetett be a gyártás egyszerűbbé és olcsóbbá tételére.