Szervezéstan [antikvár]

1. A szervezés elmélettörténete A jelent (a kialakult gyakorlatot) érdemben akkor ismerjük, ha kialakulásának fázisalt, okait látjuk. 1.1 Az irányítás funkciója a társadalmi termetes rendszerében* Az emberi tevékenység, bármilyen formában nyilvánuljon is meg, elvileg különbözik minden más élőlény tevékenységétől. A munka, már legegyszerűbb megnyilvánulásaiban is tudatos, célirányos tevékenység, amely feltételezi a cél kitűzését, a kitűzött cél elérését szolgáló eszközök kiválasztását és tervszerű alkalmazását. Ebben az értelemben mondja Marx, hogy a legrosszabb építőmester is felette áll a legjobb méhnek, amennyiben "a sejtet a fejében már kiépítette, mielőtt viaszból megépítené. A munkafolyamat végén olyan eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát eszmeileg már megvolt. A munkás nemcsak létrehozza a természeti dolog forma változását, hanem egyúttal a természeti dologban megvalósítja célját, amelynek tudatában van, amely törvényként meghatározza cselekvésének utját-mődját, és amelynek alá kell rendelnie akaratát."** Amit itt Marx a célról mond - amely törvény módjára határozza meg a tudatos emberi tevékenység módját és jellegét, elvt jelentőségű az emberi tevékenység immanens objektív és szubjektív dialektikájának megértése szempontjából. így t.í, a "szervezés" vagy "irányítás" fogalmai - melyeket napjainkban a legtágabb értelemben használnak - már az egyéni munkatevékenység elemi aktusainak vonatkozásában is specifikus tartalmat nyernek: Az ember tudatosan szabályozza, ellenőrzi a természettel folytatott anyagcseréjét, mozgásba hozza és irányítja saját erőit és ismereteit, tárgyiasítja azokat és végeredményben úrrá lesz meghatározott természeti folyamatokon, azokat átalakítva, saját akaratának rendelve alá. Röviden, az ember mind önmagát, mind pedig a tudatától és akaratától függetlenül létező folyamatokat Irányítja. * Részletesen lásd: D.Gvlsianyl: Szervezés és Irányítás Bp. 1972. ** Marx-Engels Müvei 23. köt. Bp. 1967