Vízkészletgazdálkodási rendszerek optimalizálása [antikvár]

Bevezetés A hidrológia fejlődésének korábbi korszakában figyelmünket elsősorban a viz földi körforgásának mennyiségi vonatkozásai kötötték le. A természetes vizek szennyeződése s a kapcsolódó környezeti, élettani hatások miatt ma már a mennyiségi és minőségi szempontokat nem választhatjuk el egymástól. A viz fizikai, kémiai bakteriológiai, radiológiai paraméterei s azok gazdasági kölcsönhatásai a mennyiségi jellemzőkkel azonos súllyal veendők figyelembe. A modern hidrológia a természetes és a befolyásolt rendszerek tanulmányozásával foglalkozik s igy kölcsönhatásban van a különböző műszaki, biológiai tudományokkal valamint a társadalomtudományokkal. Ebből a szempontból tekintve, ma már nem lehet tisztán hidrológiai rendszerekről beszélni, hanem a tényleges helyzetnek megfelelően vizkészletgazdálkodási rendszerekkel kell foglalkozni. A rendiszerszemlélet bevezetése, a matematikai modellezési technika s a számitógépes eljárások alkalmazása uj, magasabb szintű tervezési módszerek kialakulásához vezetett, amelyek során a probléma megfogalmazásában s a megoldási folyamatban hatékonyabban s együttesen vesszük figyelembe .a műszaki, gazdasági és környezetvédelmi megfontolásokat. A hagyományos tervezési módszerek főként olyan fizikai körülményeket s korlátozásokat tartalmaznak, amelyeknek gazdasági következményei a tervezés során explicit módon nem azonosíthatók; a célfüggvény gyakran nincs világosan körvonalazva vagy azt egyszerűen gyakorlati, tervezési szabályokkal adják meg. A hagyományos módszerek átlagos lefolyással, csapadékokkal stb. számolnak anélkül, hogy a legfontosabb változók véletlen jellegéből adódó műszaki és gazdasági következményeket figyelembe vennék. A rendszeranalizisben viszont a célfüggvény explicit módon való megadása az eljárás lényeges, alapvető részét képezi s emellett a kockázat és határozatlanság körülményeit is számításba lehet venni. Tananyagunkban a teljességre nem törekedve, figyelemfelhívó jelleggel, a szemlélet kialakítása céljából csupán szemelvényeket közlünk a vizkészletgaz-dálkodás s főleg a vizellátás és csatornázás szakterületén kialakulásban levő optimalizálási eljárásokból. A részletesebb elmélyülést a bőségesen közölt. szakirodalmi hivatkozások segitik elő. Ezután kivánok köszönetet mondani a jegyzet lektorának Dr.Orlóczi István főmérnöknek, aki értékes tanácsaival jelentősen elősegitette a tananyag kialakítását. Budapest, 1971. november hó a Szepző.