Vízmérés és irányítástechnika [antikvár]

Bevezető A vízépítő mérnöki gyakorlatban a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén is egyre növekednek azok a feladatok, amelyek korszerű mérés nélkül nem oldhatók meg. Mind a tervezőnek, mind az üzemben tartónak egyaránt szüksége van a folyamatos vagy esetenkénti vizhozammérés adataira és gyakran kell a folyamatos mérés érdekében megfelelő műszerekkel ellátott mérőmütárgyat, vagy mérőberendezést tervezni. A vízgazdálkodás műszaki fejlődése ugyanakkor megköveteli az ipari különböző ágaiban kifejlődött és a mérések alapján működő irányítástechnika alkalmazását. A természetes vízfolyásokban, csatornákban és csővezetékekben mozgó viz folyamatos mérése lehetőséget teremt a távjelzésre, távvezérlésre, szabályozásra és automatizácíóra. A mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmérnökeinek éppen ezért ísmerniök kell a vizhozammérésre felhasználható eszközöket, a mérés technikát olyan mértékig, hogy műtárgyakat és berendezéseket tudjanak tervezni, valamint üzemben tartani, valamint ísmerniök kell az irányítástechnika alapfogalmait, hogy feladatokat tudjanak megszabni, illetve az irányitástechníka tervezéséhez alapadatokat tudjanak szolgáltatni. Feladatunknak tehát azt tekintettük, hogy az első részben a Vízmérés különféle módszereit, műtárgyait és berendezéseit, valamint a méretezéssel és híbaszámitással összefüggő általános, de a Hidrológia és Hidro-metria tantárgyban megismerteken túlmenő ismereteket foglaljuk össze, míg a második részben az Irányítástechnika alapfogalmait ismertessük meg, valamint példákat mutassunk be alkalmazására a vízgazdálkodás területén. (Az első rész Starosolszky Ödön, a második Bulkaí Lajos munká-ja.) A vizmérést tárgyaló részben részletesebben elsősorban olyan mérőeszközöket ismertetűnk, amelyek az utóbbi években terjedtek el (komponensmérő vitorlás sebességmérő szárny, trapéz szelvényű venturí-csator-na, vízhozamiró, palástos vizadagoló) és feltételezzük a Hidrometríában oktatott és Németh Endre professzor Hidrológia és Hidrometria könyvében található anyag ismeretét. A szerzők ezúton ís köszönetüket fejezik ki Haszpra Ottónak, a kézirat lelkiismeretes felülvizsgálatáért, valamint Salam ín Pál egyetemi tanárnak a kézírat átnézéséért. Budapest, 1967. január hó - 3 -