Bővebb ismertető
BEVEZETŐEgy új intézmény indulásakor nagyjelentőségű lehet a szakma meghatározó egyéniségeinek magatartása, döntésük, amely támogatandónak ítéli a kezdeményezést, erőt ad, ellenkezésük pedig hosszú időre visszavetheti az újat akarókat. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a miskolci történészképzés megindítása a szakma egyértelmű támogatását élvezte, annak bölcsőjénél sok kiválóság bábáskodott. Az első években olyan kiválóságok vállaltak részt az oktató munkából, mint Kubinyi András, Péter Katalin, Gaál Ernő, Hegyi Klára, és mellettük az a kollégánk, aki azóta már eltávozott közülünk: Heckenast Gusztáv. Mivel az ő egész szakmai pályafutása egy kutatóintézethez, az MTA Történettudományi Intézetéhez kötődött, kissé tartottunk attól, hogy a tanítás - amely másféle habitust kíván, mint amit tőle, a várbéli elefántcsonttoronyban alkotó, visszavonult tudóstól megszoktunk - problémát fog jelenteni számára. Szerencsére nem így történt, Heckenast tanár úr igen hamar megtalédta a hangot a hallgatókkal, akik megtaláltéik benne azt az érdeklődő, kíváncsi, gondjaikra, problémádkra nyitott elmét, amely bizony ritka kincs a tömegképzés felé haladó felsőoktatásban. Nem is lehetett ezek után meglepő, hogy őt, az oktatói kar egyik legidősebb tagját milyen gyakran keresik meg a legfiatalabbak, a hallgatók, nemcsak szakmai, de emberi, magánéleti problémáikkal is. Azt talán felesleges is említeni, hogy egyéniségének aranyfedezete óriási tudása volt, amelyet mindig szívesen, fellengzős pózok nélkül osztott meg minden érdeklődővel. Nemcsak tényanyagában volt lenyűgöző az általa birtokolt ismeretanyag, amely az Árpád-kori vaskohászattól