Tartók sztatikája I/2. [antikvár]

III. RÉSZ TARTÖK ALAKVALTOZASA A) A MOZGÁSOK ÁLTALÁNOS TÖRVÉNYEI (Kinemetika) 1. Pevezetés Az előző részben tárgyalt igénybevételek a tartókban feszültségeket keltenek. .A tartók anyaga azonban a valóságban nem merev, miként azt az igénybevételek meghatározása alkalmával feltételeztük, (Bevezetés 4. §), hanem szilárd, a feszültségek tehát alakváltozással járnak. Utóbbiak azokon a határokon belül, ameddig a tartókat igénybe vesszük, alapfeltételeink szerint rugalmasok, tehát a belső erőkkel arányosak és az erőhatás megszűntével szintén megszűnnek, tehát a tartó visszanyeri eredeti alakját. A tartó alakváltozásának ismeretére szükségünk van, egyrészt mert sztatikailag határozatlan tartók igénybevételei csak a tartó alakváltozásainak ¦alapján határozhatók meg, másrészt a tartók felülvizsgálata, próbaterhelése részben a számított és mért alakváltozások összehasonlításából áll, és a szabályzatok általában előírják a tartók alakváltozásainak felső határát, azt tehát ellenőrizni kell és végül sok esetben a kivitel közben ismerni és ellenőrizni kell a tartóknak az építés, szerelés folyamán elfoglalt alakját. Könyvem következő, III. részében a tartók alakváltozásaival, azok meghatározási módjával, az erők és alakváltozások közti összefüggésekkel foglalkozunk. Mielőtt azonban erre rátérnénk, foglalkoznunk kell a mozgások általános törvényeivel. Ezzel a mechanikának külön ága, az ú. n. kinematika, mozgástan foglalkozik. A kinematika magát a mozgást tárgyalja tekintet nélkül a testre ható erőkre, úgyhogy joggal tekinthető a mozgások geometriájának. A mechanikából már ismert kinematikában a geometriai tér fogalma mellett egyenrangú szerepet játszik az idő ¦szerepe is, gondoljunk csak vissza az ott tárgyalt sebesség, gyorsulás stb. fogalmára. A tartók alakváltozásánál azonban bennünket az idő, amelyik alatt az alakváltozás létrejön, általában nem érdekel. Van ugyan a szilárdságtannak egy legújabban kifejlödűtt ága, a reológia, mely az alakváltozást az idő függvényében tárgyalja, ez azonban nem tartozik tárgykörünkbe. Ezért mi a mozgásokat végbemenetelük idejétől függetlenül tárgyaljuk, amit annál is inkább megtehetünk, mert csak gyorsan bekövetkező és ezért egyidejűeknek tekinthető mozgásokkal foglalkozunk, amelyeket felfoghatunk úgy is, mint az egységidő alatt végbemenő egyidejű mozgásokat. A kinematika nemcsak a tartók alakváltozása meghatározásának célját szolgálja, de lényegesen megkönnyíti az igénybevételek meghatározását is, amennyiben azokat kinematikai felfogással egyszerűbben lehet meghatározni, mint sztatikai úton. Utalunk itt a kinematikus úton szerkesztett hatásábrákra, melyeket tárgyalni iogunk. Mint látni fogjuk, a kinematika és sztatika között szoros rokonság, dualitás •áll fenn; fogalmaik, törvényeik egymásnak kölcsönösen megfelelnek annyira, hogy