A föltaláló utja [antikvár]

E könyv cime, különösen alcime, világosan megjelöli annak programját is. Amidőn az olvasót, illetve föltalálót elvezetem azon az uton, melyet a találmány a föltalálói gondolat csirájától a kiforrott, szabadalmazott és gyakorlatilag megvalósitott találmány általános használatáig tesz meg, a müszaki és bölcseleti szempontok mellett természetesen ki kell térnem a törvényhozási részre, a szabadalmi joggyakorlatra is, mert az utnak e lényeges részét nem lehet egyszerüen átugrani, noha a gondos föltaláló találmánya kellő megvédése érdekében a müszaki résszel kapcsolatos jogi vonatkozások tekintetében esetről-esetre bizonyára az ily dolgokkal hivatásszerüen foglalkozó szakértő mérnökhöz (hites szabadalmi ügyvivőhöz) fog fordulni. Éppen ezért a joggyakorlat tekintetében csak az általános tájékoztatáshoz föltétlenül szükségesnek mutatkozó főbb mozzanatokra, különösen oly mozzanatokra és példákra szoritkoztam, melyek tudtommal a szakirodalomban legalább is ebben a formában és népszerü keretben még nincsenek ismertetve. A találmányok az egyes országok ipari föllendülésének legfontosabb tényezői közé tartoznak. Németország világipari jelentőségét többek között bevált szabadalmi gyakorlatának köszönheti, mely a Németországban bejelentett (akár külföldről odaérkezett) találmányokra - szigoru elővizsgálat ("rostálás") után - engedélyezett szabadalmakat a legértékesebb szellemi tulajdonokká avatta. A D. R. P. (Deutsches Reichs-Patent) jelentőségének és anyagi értékének tudatában a németországi föltalálók zöme a német szabadalmi gyakorlat iránt állandóan oly nagy érdeklődést tanusitott, hogy Németországban alig akad technikus vagy jó munkás, aki hazájának a szabadalmakra vonatkozó fontosabb rendelkezéseit kellőképpen ne ismerné és adott esetben magától is ne tudná, hogy mi a teendője...