A szakkönyvtári integráció gyakorlata és elmélete [antikvár]

A tudomány művelését szolgáló könyvtáraink múltbeli öröksége a történetiség szempontjából dicséretes. Még akkor is az, ha a gyűjtemények értéke mellé a publicitás mértékét társítjuk a számonkérés során. Ha a publicitást - mai szemszögből nézve - az adott kor körülményei és szükségletei szerint vizsgáljuk, akkor a középkori szerzetesrendi könyvtárak (Pannonhalmán, Zircen) ugyanúgy a tudomány műhelyei és serkentői voltak, mint a XVIII-XIX. század főúri könyvtárai a Festeticsek, a Telekiek és a Széchenyiek messzetekintő gondoskodása nyomán.Egy másik ágon a felsőoktatás és a tudományos élet különböző indítékú és töltetű sarjadása ugyancsak jelentős tudományos gyűjteményeket hívott életre és publicitásukat és tágította az előbbiekhez mérten. Ebbe a sorba illeszkedik: a budapesti Egyetemi Könyvtár 1635-ös (nagyszombati), a selmecbányai Bányászati Akadémia könyvtárának 1735-ös, a nemzeti könyvtár 1802-es, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának 1826-os alapítása stb.