Megváltozott világ [antikvár]

Részlet a könyvből:Kitágulnak az emberi szem befogadóképességének határaiNincs még egy tudományág, amely vizsgálódásai során annyira kizárólag a közvetett értesülésekre volna utalva, mint a csillagászat. A természettudományos kutatás bármely ágát is vesszük szemügyre, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a tudósnak megfogható közelségben áll rendelkezésére a tanulmányozandó anyag. Talán az atom-tudós dolgozik még bizonyos mértékben megfoghatatlan tárgyakkal, lévén az atom oly parányi, hogy egyszerűen kívül esik a közvetlen észlelés lehetőségeinek határain. Az atomok halmazata azonban az anyagban mégis adva van és így kísérletezni is lehet vele. A csillagász kizárólag arra a néha erős, de legtöbbször inkább nagyon gyenge kis fénysugárra van utalva, amely az egyes égitestekről, elképzelhetetlen távolságokról földünkig eljut. Hogy ennek ellenére, kizárólag e fényüzenetekre támaszkodva sikerült a tőlünk sokszor többszázezer, sőt többmilliónyi fényévre levő csillagzatok leglényegesebb fizikai és kémiai sajátságait megállapítani, korukat kiszámítani, az talán valamennyi között a legcsodálatosabb eredménye az emberi tudománynak. Hogy ezen a téren még távolról sem értünk el lehetséges ismereteink végső határaihoz, azt az alábbiak világosan bizonyítják. Mielőtt azonban a csillagászat legújabb eredményeinek ismertetésére rátérnénk, talán nem lesz érdektelen röviden ismertetni megismerésének eszközeit és az ezek tökéletesítése terén elért legújabb eredményeket.Világos, hogy nem elég szabad szemmel vizsgálni az égitesteket. Az emberi szem nagyon gyenge, nagyon tökéletlen szerszám, hiszen a pupilla átmérője mindössze 5 mm. Ezen a kis résen át csak nagyon kevés fény jut hozzánk a világegyetemből. Szükség van tehát távcsőre, teleszkópra, melynek segítségével a csillagászok több fényenergiát meríthetnek az égről.