Útmutató a K+F tevékenység meghatározásához, osztályozásához és statisztikai számbavételéhez [antikvár]

A kutatási, fejlesztési (K+F) információk egyre nagyobb szerepet kapnak a gazdasági stratégiák kialakításában. Mind fontosabbá válik, hogy megbízható, részletes adatsorok álljanak a döntéshozók rendelkezésére, amelyek alkalmasak a nemzetközi összehasonlításra is. Szükséges tehát, hogy mindenhol azonosan értelmezzék a K+F-hez kapcsolódó fogalmakat, azonos módszerekkel mérjék a felhasznált erőforrásokat és az eredményeket. Ezt a célt szolgálja a Frascati kézikönyv, amelyet először 1963-ban adtak ki. Ebben pontosan meghatározzák azokat a definíciókat, jellemzőket, fő területeket és kategóriákat, amelyek segítségével reális, nemzetközi szinten is összehasonlítható kép alakítható ki a kutatási, fejlesztési tevékenységről.A gazdaság fejlődésének felgyorsulása és az egész világon megfigyelhető átstrukturálódása a K+F egyre erőteljesebb kiterjedésével járt együtt, amely annak tartalmát, intenzitást és területeit is jelentősen érintette. Elég megemlíteni a szolgáltatási szektor vagy az informatika területén bekövetkezett rendívül dinamikus változásokat. Mindez megkövetelte a K+F fogalmának, mérési módszereinek alapos átgondolását is. Bár időről időre sor került a Frascati kézikönyv kisebb módosítására, az 1990-es évek végére annak teljes felülvizsgálata is elkerülhetetlenné vált. Egy nemzetközi munkacsoport hosszú évek munkájának eredményeként 2002-ben megjelent a kézikönyv újabb változatának kiadása, amelyben pontosították a fogalmakat, és egyrészt bővítették a korábbi témaköröket, másrészt új fejezetekkel egészítették ki. Így például sokkal részletesebbek a szolgáltatások, a humán- és társadalomtudományok K+F-jére vonatkozó részek, és az emberi erőforrásokkal foglalkozó fejezet is. Külön tárgyalják a K+F és a Nemzeti Számlák Rendszerének összefüggését, valamint a felsőoktatás sajátos helyzetét.