Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció [antikvár]

Kétszáz éve, 1795-ben született Vásárhely Pál. A század, amelyben élnie és alkotnia adatott, a magyar történelem egyik legnagyobb változást hozó időszaka volt. Ekkor tett a nemzet kulturális és gazdasági értelemben is akkor még döntőnek és visszafordíthatatlannak látszó lépéseket Európa perifériájáról a centrum felé. A gazdasági felzárkózás egyik legnagyobb, leküzdhetetlennek látszó akadálya az ország kezdetleges, rendkívül elmaradott és el is hanyagolt közlekedési hálózata volt. Széchenyi István nem csupán felismerte az elmozdulás legfontosabb alapfeltételeit, hanem programmá ötvözte, melyhez sikerült megnyernie a társadalom polgárosodó rétegeit, köztük a műszaki szakembereket. Munkatársaival, előbb Beszédes Józseffel, majd Vásárhelyi Pállal kidolgozták és meg is valósították az Al-Duna hajózhatóvá tételének programját. Kő és acél testet öltött a - Pestet Budával, így az ország két felét összekötő - Lánchíd eszméje, és kezdetét vette az Alföld árvízmentesítése. Ezen munkálatok megszervezésének legalább két következménye érdemel említést: olyan időtálló objektumok jöttek létre, amelyek előfeltételei és megalapozói voltak az ország gazdasága modernizálásának. Az építkezések folyamata pedig közvetítette, mert megkövetelte azt a magatartást, melyet okkal nevezünk polgárinak. És még valami: feladathoz, és ezáltal képzettségnek megfelelő presztízshez jutott az a jól képzett mérnöki kar, amelyik előbb az ország természeti adottságait mérte fel szakszerűen, majd a közvélemény figyelmét is orientálva elkezdhette az ország infrastrukturális rendszerének kiépítését. Pénzszűke idején, mostoha körülmények között következetes munkával valósították meg kitűzött közös céljaikat. Méltóak az utókor megbecsülésére.