Teleptan II. [antikvár]

BEVEZETÉSAz anyag "harmadik geokémiai differenciációja" főleg fizikai, kémiai, biokémiai folyamatok eredménye, amely leggyakrabban vizes közegben játszódik le a földkéreg és az atmoszféra érintkezési övében. Ez a differenciáció üledékes kőzeteket, és bennük üledékes ásványi nyersanyagtelepeket hoz létre.Az üledékes származású telepek keletkezését szabályozó tényezők és a kiinduló anyag nagyon változatos, így a telepek rendszerezése különböző szempontok alapján történik. A jegyzet Vendel M. osztályozási rendszerét követi, amely szerint az első telepcsoportba kerülnek azok a telepek, amelyeknek anyagát nem érte vegyi változás, csupán mechanikai tényezők dúsították, tekintet nélkül a szállítás hosszára. A második csoport telepeit az jellemzi, hogy a szárazföldön végbement mállás során a kiinduló kőzet anyagát kémiai átalakulás érte, de a mállási termékek rossz oldhatósága miatt a szállítás hiányzott, vagy csak kismérvű volt. A harmadik csoport képződményeinek anyagai vizes közegben, oldatként szállítódtak nagyobb távolságra, majd új ásványként váltak ki. A negyedik csoportba az élő szervezetek anyagából származó éghető organikus telepek tartoznak.Az üledékes származású telepeknek főleg a genetikai kérdéseit tárgyaljuk röviden, hazai előfordulások példáján, tehát nem foglalkozunk a rendszeres teleptannal. A jegyzet terjedelmének korlátai miatt célszerűen csak azokat az ásványi " nyersanyagokat emeljük ki részletesebben, amelyek hazai vonatkozásban is jelentősek, mint a bauxit, a kőszén és a szénhidrogének. Természetesen ez a kiemelés sem jelent teljességre való törekvést, hiszen a szénkőzettan, a kőolaj földtan és tervek szerint a bauxitföldtan is önálló tantárgyként szerepel a földtudományi szakos hallgatók oktatásában.A téma ismertetéséhez föltétlenül szükséges ugyan az üledékes kőzetek keletkezésének és osztályozásának rövid áttekintése, azonban ebből a témakörből is csak a mállási folyamatok kiemelésére van lehetőség, amely nélkülözhetetlen az üledékes telepek genetikájának megértéséhez.