Tolle, lege! Vedd, olvasd! [antikvár]

Részlet Augustinus, a reformáció által is nagyra becsült egyházatya (354-430), Vallomásai 8. könyvének 12. fejezetében megírta, hogy lelki vívódásai közepette a szomszédos házban éneklő gyermek hangjára lett figyelmes, amint az sűrűn ismételgette e szavakat: Tolle, lege! azaz: Vedd, olvasd! Mennyei intést sejtve, kézbe vette és kinyitotta a korábban letett könyvet, Pál apostol Római levelét, s pillantása ekkor a 13. rész 13-4. verseire esett. Az ott olvasott üzenet vezette el Ágostont a végső megtérésre. Luther latin nyelvű írásainak bevezetőjében írta meg, hogy sokszori bibliaolvasás után, ugyancsak a Római levében találta meg a reformáció vezértextusát, az 1. rész 17. versében: "Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él." Luther ezen locus alapján fogalmazta meg a sola fide, sola gratia formulát, amely azt jelenti, hogy az ember egyedül hit által, és egyedül kegyelemből igazul meg. A hit az evangélium hallásából származik, a kegyelem pedig egyedül Krisztus váltsága révén nyerhető el.