Tüzeléstechnika I-II. [antikvár]

Részlet: lg É^selaélat, 1,1 kz égés. As slsmeknek éa a Ts^ül3taica«ik oxi^ésm«! 7aló egyesülés sét oxidáciiaaa: naveazük. Mindan oxidácid íiőtanaalö /^TiOXara./ folyaaiat. kz égáa olyan oxidáció, aa«ly fáojp és iáiiátün.aBé.in78l, azonki-nü jelentős höfejlődésa^l Jár. k tSizal'Sacyaá bonyolult űsssetétalü TSgyületek öaaseaséga, 4 Teáyillatai éghető elae«!: a karbcaa, /C/, a hidrogéa M/ és a kéa /S/. k karbon égéskor va^y aaáranonaxiddá /CO/ ˇa^y siéndioxiddá /CO2/» a hidro^n Tizzé /HgO/ a kén pedig kéadioxiddá /SCj/ oxidálódik^ Ha az é^és lö-»«g5ben megy ?égce, akkor az égéstermékek sallett még nitrogén /N^/ Í3 Van. Ajs «!?áateraékaket füstgáznak nevaüiik» kí^ágéa leiiet tökéletes vagy tSkáietiaíi» Tökélstös égéskor a füstgázban nincs, éghető alkatrész, a karoun tsfaát sséndiOTi-ádá ág el. TSkálatién égésnél a füstgásti-ui éghető alkatrész Tan, mert a kartxjn csak ssánmonoxidűá oxidálódott. Azt az oxigén Tagy leTsgőaenr-yiaéget, aaely 1 kg szilárd 1 ÍÍB^ gázalakú tüzelőan; tökálatas égésah^íz ssük^tó-gea, e^életi oxigénnek, illetve leys^gSaek nevezzük. Az őlaéleti cxS-gén éa levegáDsnnyiséget Ha'-ben adjuk aeg. Jelük: OgVjs* »^J^^^aár'aégűk: Na^/kg va^J ^'/SEa'. A ren-áelkezésüxiicre álló kémiai energia gazdaságos kihasználás« aiatt a tökéietea égés feltételeit kell aegtereatenünk. Szért az éghető anyag, avily vagy térfogategységéhez az elaéletinál több oxigént, vagy levegőt vezatúak. így adódik a gyakorlati oxigén éa levegíittennyiség. Jel^lk: Az 1 kg asilárd vagy folyékony, illetve I íía' gázalakra tüzelőaűya^OS ténylegesen felliaaxaált oxigénnek, illetve leveg&ek az elaéleti oxigéafaes, »a^ levegőhöz valő