Új eljárások és hazai tapasztalatok a roskikészítés területén [antikvár]

A textilipari egész területén az a minden akadályt legyőző törekvés mutatkozik, hogy új gyártási irányok módszerek keresésével és kidolgozásával a termelést gazdaságosabbá, termelékenyebbé és emberségesebbé tegyék. Ez a törekvés megvan a rostkikészítőiparban is. A textilipar ezen különleges területén azonban lemaradás mutatkozik. A lemaradásnak komoly okai vannak. Nevezetesen az egész textiliparban sehol sem találkoznak a szakemberek olyan elmaradottsággal és olyan nehéznek látszó feladatokkal, mint a rostfeltáró-kikészítő iparban. A rostkikészítőipar lényegében ma is úgy dolgozik, mint évszázadokkal ezelőtt. Hosszú időn át nem ismerték a feltárás során mutatkozó jelenségek, változások és a közöttük lévő összefüggések okait, de nem is nagyon iparkodtak azokat felderíteni és hasznosítani. Az ipar távol tartotta magát a tudománytól és a tudományos kutatástól. A rostfeltárásnak egyetlen technológiája alakult ki, amelynél az emberi beavatkozásnak - a látszat szerint semmi értelme sincs. Néhány évtizede csak annak, hogy a tudomány ezen a területen is tért hódított. Ez együtt járt azzal, hogy az eredmények felcsigázták az örök emberi kíváncsiságot és ettől az időtől fogva számíthatjuk a rostipar technológiájának tudományos alapokra helyezését. Mikor a rostipar idáig eljutott, már nem volt megállás. Új megismerések, újabb magyarázatok, következtetések jöttek, amelyek körvonalazták, megszabták azt az irányt, amelyet követni kell ahhoz, hogy a rostipar lépést tudjon tartani a textilipar egyéb ágaival. A színvonal emelése pedig elsőrendű feladatnak mutatkozott, mert az Iparosodás mind több és több nyersanyagot igényelt. Az út a magasabb színvonal eléréséhez fárasztó és nehéz. Ezen az úton a felfelé haladás még ma is tart és még messze van a kitűzött céltól, de a tempó - éppen napjainkban - egyre fokozódik.