Ergonómiai ismeretek [antikvár]

Románia gazdasági-társadalmi fejlődésének újabb korszakába, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába lépett. Országunk egész gazdasága gyorsan fejlődik, lényegesen emelkedik népünk anyagi és szellemi színvonala is. Az előttünk álló újabb feladatok csakis a modern tudomány és technika legújabb vívmányai birtokában valósíthatók meg. Objektív szükségesség tehát a folyamatos továbbképzés a gazdasági élet összes ágában dolgozó szakemberek számára, legyen az szakmunkás, technikus vagy mérnök. A műszaki tudományok fejlődése mellett az elmúlt évtized során jelentős előrelépés történt azon tudományágakban is, amelyek a termelő emberrel foglalkoznak. Tökéletesedett az ergonómia is, a munkával foglalkozó azon speciális tudományág, amely a dolgozó embert, a gépet vagy a környezetet nem önmagában, tanulmányozza, hanem az „ember-gép-ember-környezet" rendszert a maga kölcsönös összefüggésében. E rendszer központi láncszeme a dolgozó ember, akinek érdekében - és közreműködésével - történik a gépek, a berendezések és a munkakörülmények humanizálása, emberibbé tétele. Az ergonómia ezen alapelvének alkalmazása szervesen beilleszkedik szocialista rendszerünk célkitűzéseibe, amely tág keretet biztosít megvalósítása érdekében. A népet és népi életet ismerő, éles szemű írók nem egyszer csillogtatták kivételes megfigyelőképességüket, amikor hőseik munkaeszközeit, munkamódszereit leírták. Ezzel önkéntelenül a népszerű munkatudomány előfutáraivá váltak és jó szolgálatot tettek az olvasónak is. Felkeltették érdeklődését a munkavégzés körülményeire és alapos megismerésére. Tapasztalatokat adtak tovább, melyek megtanítják az embert hogyan végezze legcélszerűbben munkáját, milyen körülmények között tud legtöbbet termelni, mikor fárad el legkevésbé, hogyan őrizheti meg legtovább töretlenül munkaerejét, miként tudja munkáját saját feltételeihez alkalmazni. A fentiek igazolására egy kivételesen szép irodalmi mű és egyben munkatudományi dokumentum szolgál. Tömörkény István (1866-1917) író, néprajzkutató és régész, a népi-realista magyar próza jelentős képviselőjének Új talicska irányában c. írása, melynek sorai új életre támadnak a termelőmunkával - ilyen vagy olyan szempontból - foglalkozó olvasó megbecsülő szemében.