Hulladékelhelyezés IV. [antikvár]

Részlet: 11. FEJEZET A SZENNYEZŐANYAGOK TERJEDÉSE 11.1. A szennyezőanyag-terjedési számítások és a hulladékelhelyezés kapcsolata A hulladékok egy jelentős részének ártalmatlanítása napjainkban még lerakással történik. Minden egyes új lerakó azonban, egy új potenciális szennyezőforrásnak is tekinthető egyben. A szennyezés kialakulásának elkerülésére - a többszörös biztonság elvének megfelelően - természetes és mesterséges anyagokból épített szígetelőrendszerrel próbáljuk a hulladékot a környezetétől izolálni. Teljes elszigetelés természetesen nem létezik, ezért a kialakított depóniától, mint műszaki létesítménytől azt követeljük meg, hogy az időben váltózó mennyiségben a környezetbe kijutó szennyezőanyag koncentrációja egy határértéket ne haladjon meg. Annak érdekében, hogy a szennyezőanyagok koncentrációjának változását a térben és az időben meghatározhassuk, szükséges a szeimyezőanyag-teijedés törvényszerűségeinek ismerete. Ezek ismeretében a vizsgált szituációt legjobban közelítő terjedési (transzport-)egyenletek felírhatok, majd azok alapján analitikus vagy numerikus matematikai módszerek segítségével a transzport-számítások elvégezhetők. Az említett számítások felhasználási lehetősége sokrétíí, melyet az alábbi példák szemléltetnek: A. Hulladéklerakók előtervezésénél: 1. A depónia környezetében kialakított szigetelés izoláló hatásának vizsgálatára, egyben a szigetelőrendszer méretezésének ellenőrzésére a hulladékból kiszivárgó csurgalékvizek környezetbe jutását lehet szimulálni, amelynek eredményeképpen vizsgálható, hogy a tárolótéren kívüli koncentrációk az előírt határértéken belül maradnák-e vagy esetleg azt meghaladják. !Ál'. -.'Vil