Környezetvédelem és ipari háttere II. [antikvár]

Részlet: BEVEZETŐ A II. KÖTETHEZ A XX.század második felében az ipari termelés eddig soha nem tapasztalt fejlődése nemcsak az igények kielégítését tette lehetővé, hanem újabb igények megfogalmazását, tervezését is, sőt megvalósítását. Az energetika, az ipar, a kemikáliák növekvő használata, a motorizáció fejlődése, az urbanizáció, a mezőgazdasági terméknövekedés mind-mind szebbé és egyszerűbbé tette életünket. Eközben azonban a természeti egyensúly megváltozását jelezte nagyon sok minden, nemcsak a természeti kincsek romlását, hanem végleges elvesztését kellett tapasztalnunk a növények és az állatok pusztulásától kezdve a levegő szennyezéséig. Társadalmunk, az ember egész gyorsan és direkt módon a vízszennyezés ártalmait és veszélyeit ismerte fel. Egy-egy tó, vagy folyó vízminőségének romlása már a mai kor emberét is sújtja egészségi ártalmakkal, a felhasználás lehetőségének korlátozásával vagy megszüntetésével. Észre lehetett venni azt a komoly összefüggést, hogy a túlzsúfolt településekben, az iparilag fejlett térségekben ezek a jelzések sűrűbbek és veszélyesebbek. Arra kell törekedni, hogy a javak iránt megnövekedett kereslet, a termelés, azaz a kínálat szükségszerű növekedése olyan új technológiák és termékek kifejlesztésével folytatódjon, amely a környezeti ártalmak csökkenésével jár és a természeti erőforrások pazarlását megszüntetni. Világosan kell látni a termelésben résztvevőknek azt a felelősségét, hogy alapvető környezetvédelmi magatartás ott kezdődik, ha a tevékenysége során kevesebb anyagot, kevesebb energiát használ fel és ezzel csökkenti az ártalmakat. Nem lehet szűk termelési 'kereteken belül mérlegelendő gazdasági szabályozók hatásánál megmaradni. Figyelembe kell venni azt, hogy a kívánatos mennyiségű, jó minőségi, "olcsón" előállított értékesíthető munka nem járt-e más oldalon a térség felé olyan károsodást okozó környezeti ártalmakkal, amelyeknek a társadalmi hatékonysága súlyosabb. Tipikus példája ennek a hulladékok felületes kezeléséből és szakszerűtlen elhelyezéséből adódó ártalom és feszültség. Az a szerencsés helyzet azonban pozitív lehetőségként könyvelhető el, hogy a károsító hatásokra és azok konzekvenciáira ma már egyre jobban felfigyelünk és tudott dolog, hogy a lakosság életfeltételeinek, életminőségének javítása a fő és döntő. Ennek érdekében a szennyvizek, a hulladékok, a zajártalom, a. levegőszennyezés csökkentése érdekében tett műszaki tevékenység társadalmi rangja, értéke óriási mértékben megnövekszik. t dr. Ábrahám Kálmán környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár