Munkaügyi Szakkönyv - Szervezési és ergonómiai ismeretek [antikvár]

BEVEZET33 Századunk folyamán a vezetők környezethez való alkalmazkodása abban a tekintetben, hogy miként szervezzék meg éa működtessék vállalatukat, bizonyos ?61 azonositható kÖzÖs vonásokat mutat* A század első harmadára az a törekvés volt jellemző, amely a munkát, az emberi munkavégzést kivánta ésszerűsíteni (humán engineering), a termelés növelése, a termelékenység fokozása céljából. Ez a közelítés a második világháború alatt érte el csúcspontját. A második világháború után, a lényegesen javuló életkörülményekkel párhuzamosan fokozódott a dolgozó embernek az az igénye, hogy fennmaradása és biztonsága mellett munkája, környezete szociális szükségleteit is kielégítse. Ez arra késztette a vezetést, hogy kutassa: milyen módon elégíthető ki ez az uj követelmény. Ez a törekvés hivta életre az "emberi kapcsolatok" (humán relations) irányzatot. A humán relations az ember szociális igényeinek, és ezek kielégítése utján a motivációnak és a szervezet termelékenységének növelését hangsúlyozza. E közelités volt jellemző az ötvenes évekre. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején azonban uj gondolat jelentkezett: az emberek nagyobb felelősségvállalásra való felkészítése, amelynek hátteréül a jóléti program terjedése, a kényszernyugdijazások számának emelkedése, a vezetőkkel szemben támasztott követelmények és a szervezetek méreteinek gyors növekedése szolgált. A szervezet növekvő komplexitásából következően ujabb követelmények merültek fel. A döntések decentralizálásai, és a C / ¦ / .