Üzemi vizrendezés I. [antikvár]

Bevezetés A viz a népgazdaság valamennyi ágazatának működésében és fejlesztésében alapvető fontosságú és nélkülözhetetlen. Az ipar, a közlekedés elképzelhetetlen nélküle, de megállapítható, hogy a mezőgazdaság - mint földünk legnagyobb vizfogyasz-tója - függ legjobban a viz jelenlététől, vagy hiányától és szenvedi legközvetlenebbül káros bőségét vagy hiányát. Történelmi dátiamok országunk életében az árvizes események, de fekete évszámként emlékezünk a nagy belvizes vagy aszályos évekre is, - mint pl. az 1863-as aszályos év - egy évszázad m\iltá-val is emlékezetes, de egyben a tervszerű vízhasznosítási tevékenység megindítója is volt, vagy az 1970. évi belvízkár, amely a kár nagyságát illetően meghaladta az ugyancsak: 1970, évi katasztrófális tiszai árviz okozta károkat. A mezőgazdaság vízigénye eltér pl. az iparétól. Utóbbi általában folyamatosan jelentkezik, a mezőgazdaságé az év folyamán éppen azokra az időszakokra koncentrálódik, amikor a csapadék és igy a felszíni és felszínalatti vízkészlet rendkívül csökkent mennyiségű. Ugyanakkor a vizbőség idején igénye minimális és sokszor még a csapadék halmazállapotára is igényes /pl. a jótékony hótakaró helyett esőt kap/. Különösen sokoldalú kérdés a viz károkozó tevékenysége a mezőgazdaság területén, érkezésétől kezdve a felhasználásig, illetve a távozásig /párolgás, levezetés/. A növényzet, a talaj és a viz kölcsönhatásának; vizsgálata növénytermesztési, talajtani, hidrológiai, hidraulikai stb. szempontok gondos mérlegelését kívánja. A koncentrálódó vízigényt üzemi beavatkozással, vizmegőr-zéssel biztosítani lehet, és a talajban tározott vízkészlet is növelhető. Itt kell megjegyezni, hogy az agrotechnikai beavatkozások csak egyöntetű talaj-nedvességállapotban lévő táblákon lehetségesek. Ugyancsak fontos a talajvizszin - a növény számára kedve-