Vas- és fémipari anyagvizsgálat [antikvár]

Az anyagvizsgálat feladata Minden anyagtól, amelyből valami készül, megkívánjuk, hogy a célnak megfeleljen, hogy bizonyos tulajdonságai a kellő mértékben meglegyenek. Ércben a fémtartalomnak kell elég nagynak lennie, tüzelőanyagnak égésmelege legyen, a vezetékanyag ellenállása egy határt meg ne haladjon és így tovább. Megkívánjuk azt is, hogy a nem kívánatos tulajdonságai hiányozzanak, vagy az elviselhető határt ne haladják meg. Alumíniumércben a lúgot fogyasztó SiOg ne legyen több pl. 4%-nál, a Martin-kemence fűtésére szánt generátorgázban az S és HgO-tartaloni egy határon alul legyen. Tágabb értelemben mindazok az eljárások, amelyekkel anyagoknak megkívánt vagy nem kívánatos tulajdonságait megállapíthatjuk, az anyagvizsgálat körébe tartoznak. Ebbe a tágabb értelemben vett anyagvizsgáló tárgykörbe kémiai, fizikai, mechanikai-technológiai és metallográfiai eljárások tartoznak. Az anyagoknak egy nagyon fontos csoportja a gépek, járművek, építmények és szerkezetek készítésére szolgál. Ezektől elsősorban teherbíróképességet kívánunk, hogy a rájuk ható erőket törés, szakadás és alakváltozás nélkül viseljék. Ezért csak szilárd halmazállapotú, többnyire pedig kristályos anyagot használunk építőanyagukként. Ez lehet fém, ásványi anyag, szerves anyag vagy műanyag. Anégy anyagfajta között jelenleg kétségtelenül a fémeknek van a legnagyobb jelentőségük. Ezért a kohásznak, mint fémekkel foglalkozó technikusnak, okvetlenül ismernie kell azokat a módszereket, amelyekkel a fémeknek, mint szerkezeti anyagoknak a tulajdonságait mechanikai-technológiai vizsgálatokkal megállapíthatjuk. Ahhoz, hogy megítélhessük, valami anyag az adott célra megfelel-e, kettő szükséges: egyrészt tudnunk kell azt, hogy a kívánt tulajdonsága milyen mértékben szükséges, másrészt meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a kiválasztott avagy felhasználandó anyagban ez a tulajdonság kellő mértékben megvan-e? Kell tehát egyrészt olyan előírás, amely az adott célra felhasználható anyag tulajdonságait számszerűen rögzíti. A mechanikai tulajdonságokat illetően az ilyen előírás m.egalkotása egyszerű feladatnak látszik. Képzeljük csak el, hogy a szerkesztő egy géprészt méretezve, benne 30 kg/mm^ feszültséget állapít meg. Anyagelőírásként önként kínálkozik,hogy ezt a géprészt olyan acélból készíttesse, amely ezt a terhelést alakváltozás nélkül kibírja. Előírná tehát, hogy az acél rugalmassági határa legalább 30 kg/mm^ legyen. A 32, 45 vagy 70 kg/mm^ rugalmassági határú acél ennek a feltételnek mind megfelel, vagyis nagyon sokféle, egymástól lényegesen különböző acél volna felhasználható. Rendszerint azonban nem egyetlen tulajdonság a döntő, hanem egymással ellenkező értelemben változó tulajdonságok együttesen. Géprésztől többnyire