Vas- és fémipari anyagvizsgálat [antikvár]

Az anyagvizsgálat feladataMinden anyagtól, amelyből valami kés2ül, megkívánjuk, hogy a célnak megfeleljen, hogy bizonyos tulajdonságai a kellő mértékben meglegyenek. Ércben a fémtartalomnak kell elég nagynak lennie, tüzelőanyagnak égésmelege legyen, a vezetékanyag ellenállása egy határt meg ne haladjon és így tovább. Megkívánjuk azt is, hogy a nem kívánatos tulajdonságai hiányozzanak, vagy az elviselhető határt ne haladják meg. Alumíniumércben a lúgot fogyasztó SiOg ne legyen több pl. 4%-nál, a Martin-kemence fűtésére szánt generátorgázban az S és HgO-tartalom egy határon alul legyen. Tágabb értelemben mindazok a^ eljárások, amelyekkel anyagoknak megkívánt, vagy nem kívánatos tulajdonságait megállapíthatjttk, a^ ariyagvit(sgálat körébe tartoznak.Ebbe a tágabb értelemben vett atiyagvizsgáló tárgykörbe kémiai, fizikai, mechanikai-teclmológiai és metallográfiai eljárások tartoznak. Az anyagoknak egy nagyon fontos csoportja a gépek, járművek, építmények és szerkezetek készítésére szolgál. Ezektől elsősorban teherbíróképességet kívánunk, hogy a rájukható erőket törés, szakadás és alakváltozás nélkül visel ék. Ezért csak szilárd halmazállapotú, többnyire pedig kristályos anyagot használunk építőanyagukként. Ez lehet fém, ásványi anyag, szerves anyag vagy műanyag. A négy anyagfajta között jelenleg kétségtelenül á fémeknek van a legnagyobb jelentőségük. Ezért a kohásznak, mint fémekkel foglalkozó technikusnak, okvetlenül ismernie kell azokat a módszereket, amelyekkel a fémeknek, mint szerkezeti anyagoknak a tulajdonságait mechanikai-technológiai vizsgálatokkal megállapíthatjuk.Ahhoz, hogy megítélhessük, valami anyag az adott célra megfelel-e, kettő szükséges: egyrészt tudnunk kell azt, hogy a kívánt tulajdonsága milyen mértékben szükséges, másrészt meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a kiválasztott avagy felhasználandó anyagban ez a tulajdonság kellő mértékben megvan-e?Kell tehát egyrészt olyan előírás, amely az adott célra felhasználható anyag tulajdonságait számszerűen rögzíti. A mechanikai tulaj donságokát illetően az ilyen előírás megalkotása egyszerű feladatnak látszik. Képzeljük csak el, hogy a szerkesztő egy géprészt méretezve, benne 30 kg/mm^ feszültséget állapít meg. Anyagelőírásként önként kínálkozik, hogy ezt a, géprészt olyan acélból készíttesse, amely ezt a terhelést alakváltozás nélkül kibírja. Előírná tehát, hogy az acél rugalmassági határa legalább 30 kg/mm^ legyen. A 32,45 vagy 70 kg/mm^ rugalmassági határú acél ennek a feltételnek mind megfelel, vagyis nagyon sokféle, egymástól lényegesen különböző acél volna felhasználható.Rendszerint azonban nem egyetlen tulajdonság a döntő, hanem egymással ellenkező értelemben változó tulajdonságok együttesen. Géprésztől többnyire nemcsak teherbírást, hanem szívósságot is kívánunk, szükséges azonkívül, hogy a