Vasbetonlemezzel együttdolgozó acéltartók [antikvár]

I. fejezet A VASBETOHIEHEZZEL BGTOTTDOLGOZÓ AOÉIiTAETáKHÓL ÁLTALIBAN 1, A modem hídépítés Irányelve A XEX. szd-ban kialakult "klasszlktiB" vashidak tervezői gondosan ügyeltek arra, hogy a szerkezet minden egyes elemének lehetőleg egysaerü és számítással könnyen követhető erőjátéka legyen. Ennek a célfeitüzésnek megfelelően az említett hidaknál élesen elkülönült egciuáBtól a pályát alátámasztó pályatábla /közúti hidaknál rendszeráJit zórésvasakból vagy fapallókból kialakítva/, a hosBZ" és kereszttartókból ádló pályaszerkezet, az áthidalást köxvetlenül szolgáló főtartó, valamint c-. vízszintes merevséget biztosító Bsélrács. Az ilyen hidak tartószerkezete jó közelítéssel egy statikailag határoaott áviteli rendszer volt, melyen belül minden alaosonyabbrendü tartó végső soron csupán csak ránehe-zedatt a fötsurtóra, de teherbírását nem növelte. Ha esetleg mégis fenioállt annak a lehetősége, hogy a különbSző rendeltetésű elemek egymással "együttdolgozzanak" ée ezzel zavaró "mellékfeszültaégeb" jöjjenek létre, akkor inkább bonyolult kialakltásokhoa folyamodtak a szerkezetileg egyszerűbb, de számítás szempontjából kissé biaonytalanabb megoldások helyett. Igy pl. nagy hidaknál a pálya-tartók és a főtartók együttdolgoznának megakadályozása érdekébea helyenként megszakitották aa egyébként folytatólagos hossztartókat, vagy más esetekben bülöa öntvények felhasználásával rátett keresBttaytótet »?éssitettek« Még néhány évtlseddel eBslött is előfortlult, hogy egyes terve— BÖk 6TOik(»dtak a felsőpályás kösuti hidaknál a pélyatáblának a fő- „ f „