Vasbetonszerkezetek II. [antikvár]

Előszó A vékony görbült felületekből álló tartószerkezetek - béj-szerkezetek - gyakorlati alkalmazása az utóbbi évtizedekben rendkívül gyors fejlődésnek indult. Ennek oka az, hogy a iiéjszerke-zetek kiválóan alkalmazhatók nagy terek lefedésére viszonylag kevés anyag felhasználása mellett. További előnyt jelent, hogy a könnyű lefedőszerkezet alátámasztására szolgáló tartóelemek és az alapozás is egyszerűbben, kisebb méretekkel és igy olcsóbban készülhet. Hátrányként jelentkezik viszont, hogy számítások; általában bonyolult, továbbá a hő- és vízszigetelés megoldása, különösen nagyobb lejtés esetén, valamint kétszergörbült felületeknél, nehézségekbe ütközik. A héjszerkezetek elmélete az utóbbi évtizedekben fejlődött ki. A külföldi kutatók közül Dischinger, Flügge, Girkmann, Vlaszov, Novozsilov a legjelentősebbek. Plazánkban az első jelentősebb héjszerkezetek tervezése és építése a II. világháború előtti években dr. Menyhárd István nevéhez fűződik. Az utóbbi években nálunk is komoly eredményeket értek el a héjszerkezetek elméleti kutatása és gyakorlati alkalmazása terén» A tananyag összeállitásánál arra törekedtünkj hogy az egyszerű, matematikai szempontból könnyen kezelhető héjtipusok számításán keresztül mutassuk be a hallgatóságnak e korszerű szerkezet elméleti alapjait. Ezért elsősorban az un. membránelmélettel foglalkoztunk, s a hajlított héjak közül csupán a forgásszimmetrikus felületekkel. A jegyzet főleg elméleti kérdéseket tárgyal, mig a héj szerkezetek csarnokok ill. folyadéktartályok építésénél való alkalmazásai külön jegyzetekben találhatók. _ 3 -