Vasbetonszerkezetek sztatikája [antikvár]

I. A vasbetonszerkezetek sztatikai elemei. A vasbetonszerkezetek monolit jellege, vagyis az, hogy a vasbetonszerkezet a beton megkötése után olyan, mintha egy darabból lenne kifaragva, maga után vonja a térbeli erőjátékot. Az 1. ábrán látható vasbeton-épületváz közbenső födéméinél egymástól megkülönböztethető ugyan a lemez, a födém-és a mestergerenda, valamint az oszlop, de az említett elemeket csak a beton folytonosságának megszakításával lehet a szerkezetből kiragadni. A lemeznek a gerendákkal való merev kapcsolata folytán, egy gerendának terhelése és áthajtása maga után vonja a többi gerenda lehajlását és terhelését is. Az egyes elemek közötti merev kapcsolat következtében a támaszok szabad elforgása akadályozott, ezért a lemez, minden gerenda és az oszlopok — támaszaik merev kapcsolata miatt is — más elemek terheléséből tetemes csavarást és hajlítást szenvedhetnek. Az egyes elemek közötti merev kapcsolat ellenére, mégis szokásos ily esetben a lemezt valamilyen egyszerű közelítéssel síkbeli tartónak, a gerendákat a támaszaikon szabadon elforgó többtámaszú tartóknak és a közbenső oszlopokat egyszerű centrikus terhelésre számítani. A szerkezet monolit jellegéből fakadó hatásokat indokolt esetben, pontosabb számításokból, kísérletekből, vagy a tapasztalatból levezetett közelítés útján lehet figyelembe venni, akár úgy, hogy a számított nyomatékokat és eredőket tapasztalati tényezőkkel megszorozva állítják a mértezés sorába, akár a megengedett feszültségeket csökkentik vagy emelik megfelelő mértékre. A sztatikailag határozatlan tartóknál, a tartó keresztmetszetének változása is lényegesen befolyásolhatja a nyomatékok megoszlását, de számos esetben indokolt ettől eltekintve, az állandó keresztmetszeti tehetetlenségi nyomatékkal való számítás. A mérnöki gyakorlat túlnyomó eseteiben az említett közelítésekkel való számítás a túl- vagy alúlméretezés veszélyét sem rejti magában. Ilyen leggyakoribb esetekben teljesen indokolatlan, fölösleges erőpazarlás lenne a lemez valóságos nyoniatékának különleges pontos sztatikai vizsgálatok útján való megállapítása és a gerendázatnak tartórács és keret módján való számítása. Csak akkor, ha a fesztávolságok nagyok, vagy a tartóméretek egymásközti viszonya különleges; tehát általában oly esetekben, amidőn a nyomatékok és az eredők valószínű megoszlása egyszerű számítással meg nem közelíthető, vagy a nagy méretek és különleges terhelések miatt a legnagyobb önsúly csökkentés indokolt, érdemes — különösen pontos sztatikai vizsgálatok alapján — a nyomatékokat pontosabban meghatározni. Ilyenkor a lemezelmélet és a keretszámítás lép az egyszerű lemezszámítás és a többtámaszú tartókkal való nyomatékbecslés helyébe. 1*