Vaskenyéren [antikvár]

Részlet a könyvből:"A hívek a templomból kijövet félkörbe sorakoztak s halk beszélgetés közt várták a papot. Istentisztelet után a cinteremben áldást szoktak mondani egymásra: a pap a hívekre, a hívek a papra.Odabent a zsoltár fölszárnyalt még egyszer, aztán halkuló csapkodással belehullt a templom csöndjébe.Csép tiszteletes, fehérszakállú, derültarcú öreg kilépett a templomból. Mögötte csoszogóléptű, idősebb emberek, balján frissenserkedt bajuszú, sugár, barnaszög ifjú, a nemes úrfiak viseletében.Megállottak a félkör nyitott szélén, a pap lassú méltósággal összevonta palástját válla körül, meghordozta tekintetét a gyülekezeten. A férfiak levették süvegüket, az asszonyok ajkukhoz emelték virágjaikat... az áldás igéi felcsendültek.Amen után a pap az ifjú vállára tette kezét s megvidult hangon szólt:- És most örvendezzünk teljes szívvel, kedves híveim, mert íme a mi testvérünk, Koncz Miklós, megtért mi közénk, szülötte földjére. Kérjük Isten segedelmét, hogy a tudományt, amit három esztendőn át külső országokban szerzett, fordíthassa nemzetének, szentegyházának s a mi kicsiny városunknak előmenetelére. Isten hozta!"