Vegyszerismeret II. [antikvár]

A szén az összes elemek közül azzal a sajátságával tűnik ki, hogy igen nagyszámú atomja képes egymáshoz kapcsolódni. Ezáltal igen változatos alakú ún. szénláncok keletkeznek. Mivel azonkívül a szén kémiai jelleme alig negatív, csaknem közömbös, s ezért a legtöbb elemmel képes kapcsolódni, a széntartalmú vegyületek száma igen nagy. E szénvegyületek vagy más néven szerves (organikus) vegyületek kémiai szempontból több tekintetben eltérnek a szénmentes, ún. szervetlen vegyületektől.A szénvegyületekkel - nagy számuk s a többi vegyületektől több tekintetben eltérő sajátságaik folytán - a kémiának egy külön ága, a szerves vagy organikus kémia foglalkozik. Ugyanezért célszerű a szerves vegyszereket is a szervetlenektől elkülönítve ismertetni. A szénvegyületeknek főként az élő szervezetekben van döntő szerepük, s ezeknek legfontosabb alkatrészei. Régebben azt hitték, hogy a szénvegyületek kizárólag élő szervezetben, az ott működő különleges életerő hatására jöhetnek létre (innen származik a szerves elnevezés). A múlt század első felében azonban kiderült, hogy a szénvegyületek nemcsak az élő szervezetben fordulnak elő, hanem laboratóriumban is előállíthatók. A szerves vegyületek előállítása (szintézise) mind nagyobb méreteket ölt, s ma már igen nagy számban ismeretesek olyan szénvegyületek, amelyek az élő szervezetekben elő sem fordulnak.