Villamosművek I. [antikvár]

Részlet: I. 1. BEVEZETÉS A világ energiaszükségletének több mint 95 %-át fejlesztik és szállítják váltakozóáramú rendszerben. A transzformátor-elv felfedezése az egyenáramot úgyszólván teljesen kiszorította. Folynak ugyan próbálkozások arra nézve, hogy a villamos energiát nagy egyenfeszültségen szállítsák nagyobb távolságokra, ezek a létesítmények azonban ezidőszerint még a kísérlet állapotában vannak. A váltakozőáramü rendszer alkalmazásának nemcsak a villamosenergia fejlesztése és szállítása, hanem az elosztás terén is kizárólagos szerepe van. Az egyenáram csak néhány helyen maradt meg, ahol az energiát tárolni kell vagy ahol felhasználásával a kívánt karakterisztika jobban érhető el, mint például egyes különleges hajtásoknál (Ward-Leonard), az erősitőgépeknél, a nagyvasu-taknál, az elektrokohászatban. Tanulmányainkban a villamos energia fejlesztés, szállítás és elosztás ama kérdéseiből indulunk ki, amelyek a normális üzemmenettel, tehát a stacioner üzemállapottal kapcsolatosak. Ide tartozik a feszültség és periodusszabályozás, a wattos és meddő teljesítmény szállítása és elosztása stb.- A továbbiakban azonban foglalkoznunk kell a rendszeren tranziens (átmeneti) üzemállapotában fellépő jelenségekkel, a tuláramokkal és túlfeszültségekkel is. Ezek ugyanis olyan jelenségek, amelyek a rendszer normális üzemállapotát kedvezőtlenül befolyásolják és üzemzavarokat okoznak. Minthogy a villamos energia nem tárolható és a fogyasztókat mindig a szükséglet pillanatában fejlesztett energiával kell kielégíteni, azért az energiarendszert az emiitett káros jelenségek ellen nagyfokú védelemmel kell ellátni. E védelmek kifogástalan