A csíksomlyói Ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere [antikvár]

Csíksomlyó ferences gimnáziumában tanuló székely diákok az 1721 és 1785 közötti időszakban több mint száz iskoladrámát adtak elő. A darabok szövegét a ferences tanárok írták. A drámák többsége misztériumjáték, melyek majdnem minden esztendő nagypéntekén Jézus Krisztus szenvedéstörténetét mutatták be, gyakran 70-100 diákszereplő részvételével. A közel 1800 oldalnyi kéziratban fennmaradt, magyar nyelvű, eddig nagyrészt kiadatlan csíksomlyói iskolai színjátékok ötvözték a bibliai, az apokrif eredetű, valamint a középkori és a barokk színihagyományban élő allegorikus elemeket. A színjátékokban feldolgozott motívumok a középkori ferences passiómisztikára és az abból kisarjadt népénekköltészetre, prédikáció- és elmélkedésirodalomra vezethetők vissza. A nagypénteki előadások elsődleges célja a színjátszók és a nézősereg bűnbánatának felkeltése volt. Medgyesy-S(chmikli) Norbert kötetének fő kérdése: milyen úton és milyen szellemi csatornákon keresztül maradt fenn a késő középkor több színpadi és lelkiségtörténeti sajátossága a XVIII. század végéig a Keleti-Kárpátok ősi zarándokhelyén? A könyv az irodalom-, a dráma-, a színház-, a liturgia-, a zene- és az egyháztörténet, továbbá a vallási néprajzkutatás szemszögéből együttesen vizsgálja és vázolja fel a magyar művelődés- és lelkiségtörténetben páratlan, sajátos és szerves egységet képező, rendkívüli értékű drámaegyüttes eredetét, forrásvidékét, műfajközi összefüggésrendszerét és történeti stílusrétegeit. Emellett a kötet függelékében olvashatjuk a csíksomlyói misztériumjátszás legjellegzetesebb, eddig ismeretlen, lírai szépségű szövegeit.