A rendszerváltás és a szakszervezetek 1988-1992 [antikvár]

A politológiai kutatások számára módszertanilag két út kínálkozik: a paradigmatikus vagy a heurisztikus. Persze a két út elkülönítése (mint minden hasonló módszertani elkülönítés) mesterséges művelet, tisztán sohasem valósulhat meg. Túl azon, hogy e tanulmány szerzője nem érzi magát feljogosítva arra, hogy a politológiai irodalmat módszertani szempontból elemezze, a probléma felvetése tulajdonképpen csak e tanulmány több, hipotetikus, nem eléggé szisztematizáltan kifejtett kérdése miatt fontos. Az úgynevezett paradigmatikus módszer kiindulópontja a tudomány, a maga adott rendezőelveivel, az ezeknek megfelelő fogalmi készletével, apparátusával. Alkalmazásával a kutató fontos összefüggésekre deríthet fényt, amelyek egyszersmind a jelenségek meghatározott körére magyarázatul is szolgálnak. Kétségtelen, hogy a középkelet-európai átmenet bizonyos elemi kérdéseinek elméleti megértéséhez sem nélkülözhető a paradigmatikus módszer. De az is nyilvánvaló, hogy az átalakulás folyamatának tetemes része nem írható le maradéktalanul a politológiának, illetve egyes alrendszereinek paradigmájával. A paradigma persze sohasem befejezett rendszer, de nyilvánvaló, hogy a paradigmaváltás csak hosszabb történelmi időszak új kérdéseinek a szisztematizált feldolgozásán alapulhat, hiszen az új elméleti eljárások szükségessége csak hosszabb időszak alatt ismerhető fel számos szakember számára (Czada 1994: 38; Kuhn 1970: 10). A közép-kelet-európai átalakulás hatása a politológia elméleti paradigmájára semmiképpen sem tárgya e tanulmánynak. E tanulmány - jelentős részben a körülmények kényszerének hatására - nem épülhetett egy teljes és koherens elméletre, ezért inkább a heurisztikus módszert követte.