Andragógia az ezredfordulón - Szöveggyűjtemény [antikvár]

Könyvgerinc alsó széle enyhén kopottas.
A premodern társadalmak embere beleszületett egy adott közösségbe, felnövekedése során elsajátította a nyelvnek, viselkedéseknek, szokásoknak, hiedelmeknek, ismereteknek, eljárásoknak stb. azt a készletét, amelynek birtokában hatékonyan és eredményesen tevékenykedhetett csoportjában. Ismeretszerzésének, szocializálódásának formái, indítékai, motívumai nem szorultak magyarázatra, legitimációra - az ismeret és az ismeret felhasználása között közvetlen kapcsolat volt, s fel sem vetődhetett az a kérdés, hogy a tanultakra szüksége lesz-e élete további részében. Megszerzett tudása alapvetően a közösség általános tudásának keretei közé illeszkedő funkcionális tudás volt, amelynek bázisán az egyén megszervezhette személyes életét, mindennapjait, kapcsolatait, azaz többnyire problémamentesen tudta betölteni a csoportban elfoglalt helye által meghatározott szerepeket. A modern társadalmakban alapvetően megváltozott a helyzet. Az egyén már nem feltétlenül csak egy közösséghez tartozott élete során, hanem többhöz is, sőt maguknak a közösségeknek a határai is kitágultak (ld. pl napjaink globalizációs tendenciáit). Sokféle módon differenciálódott a társadalom, és már egy generáció életében is látványos fordulatok mentek végbe, s mindezek következtében a többi közösségre is érvényes tudás intervalluma beszűkült. A lokális, csak egy adott csoportban releváns tudnivalók terjedelme és tartalma is olyan gyorsan módosult, hogy többé már nem elegendő, nem megfelelő az iskolában megszerzett tudás. Fordulat következett be a tanuláshoz való viszonyban: fel kellett és egyre inkább fel kell készülnünk a permanensen változó tudástartalmak egész életen át tartó befogadására. Az ezredfordulóra alapvetően megváltozott a tudás társadalmi méretű előállítása, továbbítása, elosztása és befogadása is. Ezek a változások áthatják a társadalom minden szegmensét, s erőteljesen befolyásolják az egyes emberek életlehetőségeit, mozgásterét is.