Archivum Regni / Regnum Archivi [antikvár]

A Magyar Országos Levéltárat több évtizedes külföldi tapasztalatszerzés alapján Pecz Samu (1854-1922) tervezte 1913-ban. Építése az első világháború idején, díszítése az azt követő években történt. Jó példája annak, miként lehet a történelmi múltat a jelen követelményeivel összhangba hozni. Az épület belsejét Dudits Andor (1866-1944) freskói díszítik. A freskók 1925 és 1929 között készültek, s Magyarország történelmének legdicsőbb pillanatait örökítik meg. Végignézve a képeket úgy láthatta mindenki: Magyarország története sikertörténet. A színes üvegablakokat Róth Miksa (1865-1944) tervezte és készítette. Rajtuk a valamikori Magyarország városainak színes címerei láthatók. Az ő tervei alapján készült a falak belső díszítése, valamint neki köszönhetőek az épületre jellemző berendezési tárgyak, bútorok. Az épületben súlyos kárt okozott a második világháború 1945-ben. Különösen sokat szenvedett a Kutatóterem, amelynek teljes belseje tönkrement. Eltűnt a terveken látható, sok vitára okot adó tornya is. Éppen fennállásának 200. évfordulóját a jeles alkalomra felújított belsővel ünneplő Levéltár 1956-ban belövés következtében ismét megsérült, és a nyugati raktárszárnyban őrzött iratanyag jelentős része megsemmisült. Sajnos, a freskók egy részét az 1950-es években - valamennyi tekintélyes korabeli szakember állásfoglalása ellenére - lakonikus rövidséggel megfogalmazott parancsra letakarták, illetve a tetőborítás felújításakor, az 1980-as években a lépcsőház mennyezetén lévő, korábban ugyancsak letakart freskó teljesen tönkrement. Mindennek ellenére ritka élményben részesülhet, aki a Magyar Országos Levéltár palotájába belép, hiszen nemcsak az ott őrzött iratanyag olvasásával élesztheti a nemzet emlékezetét, hanem annak képi megjelenítése élvezetében is részesülhet. Az immár működése 250. esztendejébe lépő Magyar Országos Levéltár sorsa az országéval azonos. Nem csoda, hiszen a levéltár az ország emlékezete. Itt őrzik azokat az iratokat, melyek egy-egy nevezetes vagy kevésbé nevezetes alkalommal születtek. Az írás maga is érték, de még inkább értékessé teszi a tartalom. Tudták ezt elődeink is, féltve őrizték őket mint kincseket, eleinte ládában, gyarapodtukkal kamrában, majd külön erre a célra épült házban. A 13. században már jelentős levéltár volt a királyi udvarban, ahol a királyon kívül még két országos méltóság: a nádor és az országbíró tartotta a hivatalát, valamint rajtuk kívül különböző királyi tisztviselők. A királyi udvar hivatalos iratai az udvari kancelláriában készültek. A középkori királyi levéltár ugyan a Mohácsi csatát (1526) követően eltűnt, azonban a kisebb-nagyobb családok, a különböző egyházi intézmények, hiteleshelyek levéltárai szerencsésen megmenekültek, s ezekből százezret jóval meghaladó középkori oklevél-gyűjtemény jött létre a Magyar Országos Levéltárban a 19. század utolsó harmadától kezdve. A megmaradt eredeti oklevelek alapján több-kevesebb biztonsággal rekonstruálható Magyarország történetének első fél évezrede. Eleinte a különböző magas rangú személyek hivatali iratai gyakran a hivatalviselő személyes iratai között vészelték át a nehéz időket. Találni az országra vonatkozó kormányzati iratokat akár a Prímási Levéltárban, hiszen a mindenkori esztergomi érsekek a magyar királyi kancellária fejei voltak. Az Esterházy, Batthány stb. nagyobb családok levéltárai is búvóhelyeivé lettek ezen hivatalos iratoknak. A hivatali iratok sorsának későbbi állomásán azonban már a hivatalviselők kézről-kézre adták hivatalos irataikat, ahogy ez a Kutatóterem elpusztult freskóján is látható. Hivatalos irataink sorsának következő állomása volt, amikor a családok és az újkori központi intézmények iratanyagának őrzésére 1756-ban létrehozták a Magyar Országos Levéltárat, korabeli nevén az ország levéltárát újjászervezték és elhatározták, hogy új épületbe költöztetik. A levéltár rangjának megfelelő birodalmát, a regnum archivi-t a Budai Várban emelt új palotában 1923-ban foglalta el, amely a kor egyetlen levéltári célra épített, s annak tökéletesen meg is felelő épület Magyarországon.