"100 éves a Nobel-díj" [antikvár]

Részlet: A tudomány az emberiség ősi alapvető értekei közé tartozik. Mércéje a leghitelesebbek közül való. Elismerést nehezen ad, az időtállóságot évszázadokban méri. A tudomány közege szilárd márvány, amelybe az eredmények mellé neveket vés az emlékezet. Arisztotelész szerint mindenhez, amiben elmélyülünk, szükségünk van a "gondolkodással párosuló alkotó lelki akarata". A tudományos alkotás mindig viseli létrehozója arcát, alkatát, szellemiségét. Mégis nehezen beszélünk a zseniről, aki világosságot teremt a tudomány néha szürkülő rengetegében. Aki több, mint tehetséges, aki a tudást szolgálja a tudománnyal és nemcsak a tudományt a tudásával. Aki a lényeget adja: felfedez, létrehoz, kikristályosít, megragad és átél. Aki az ismert valóság darabjává teszi az ismeretlent. Így válik az eleven tudomány életünk szerves részévé: érthetővé tesz, láttat és biztat.