A bácskai magyar irodalmi kultúra előtörténete a régió magyar könyvkiadása szempontjából [antikvár]

BEVEZETES A jugoszláviai magyar irodalom kezdetét kijelölő 1918-as év egy a délvidéki inagyarság létét meghatározó, sorsdöntő történelmi-politikai fordulópont. Irodalmi, kulturális tekintetben egy olyan folyamat kezdete, amelynek során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, az egységes délszláv állam keretei közé szomlt, leszakadt népcsoport értelmisége lassan öntudatára ébred, programszerűen irodalmat, kultúrát csinál. A társadalmi-történelmi fordulópontokhoz kötődő irodalomtörténeti, irodalomértési hagyomány korszakolása művészeti, irodalmi szempontból nem a legszerencsésebb, inkább egy praktikus, a kézikönyvírás gyakorlata által életre hívott, fenntartott hagyomány eredménye. A történetiség lineáris-kronologikus felfogása helyett Kulcsár Szabó Emő nyomán' a befogadás története, az irodalmi tudat alakulástörténete, a mii, az esztétikai élmény által megkonstmálódó hatástörténet életre hívása lehetne a szerencsésebb. Hiszen a jugoszláviai magyar irodalom sem 1918-ban kezdődött. A kulturális, irodalmi öntudatra ébredés a társadalmi-politikai traumán túl paradigmaváltásnak is tekinthető, s mint ilyen nem a semmiből jött, előjelei, készülődései már az 1918 előtti időszakban jelen vannak. A centmm-periféria kapcsolat Bácska fejlődő városait sokáig Budapesthez köti. Ez a viszony azonban kulturális, irodalmi szempontból nem olyan harmonikus, mint amilyennek a politika, az egységes nemzet, ország felől tűnhet. A térség kultúrája, irodalma alárendelődik a nagyváros centrumának. A fenti hierarchikus viszony egyrészt ösztönzően hat a bácskai művelődés, irodalom (ki)alakulására, másrészt elszórtan ugyan és kis léptékekben, öntudatlanul, de a kistérség is érdeklődni kezd helyi sajátosságai, színei, a centrummá válás lehetőségei irányába. A korszak verseiben, novelláiban, útirajzában, emlékiratában fel-felvillan a bácskai táj, meg-meg-jelenik a bácskai ember, a helyi szín. Akkor is fontos lokális jellemzőkről van szó, ha mindez sokszor pusztán a provinciális elmaradottság légkörére utal, hiszen a javítás, alkotás előtti állapot a helyzet felismerése, az identitásképzés. Munkám célja a bácskai magyar irodalmi kultúra előtörténetének, szövegeinek a feltárása a térség magyar könyvkiadása szempontjából. Módszertanilag egy hosszabb empirikus alapkutatásra épül, melynek eredménye egy bibliográfia, egy olyan szekunder segédlet, amelynek segítségével a korszak szövegei felkutathatóak, tipizálhatóak, vizsgálhatóak, értelmezhetőek. A kutatás megnevezés lezáratlanságot sugall. Ennek oka, a téma egy olyan korszak szövegeinek a feltárását jelöli ki, amely időben egyre távolodik, s dokumen-