A cédrusfa hatalma [antikvár]

Részlet: Borostyán úr szeretett utazni. Egy szeptemberi hajnalon egyedül és álmosan ült a bőrüléses fülke ablakánál. A kazlak acélkék harmattól terhesen álltak a mezőkön, s felettük összeértek a fellegek, mint a poharak, amelyekkel áldomást koccint az emlék és a bánat a dombok pirossá száradt pázsitja és erdője fölött. A lombok tetejéről dúdolva tépdeste kifestett kezével az ősz a töredező leveleket. Aztán belenyúlt a patak vizébe is, és a köveket fényesre tisztogatta a nyár mohájától. A hegyekből szilajon, foszlányokban gomolygott a pára, mintha fehér lovak rohantak volna az éjszakából az alföld felé, és néhány puha csík sokáig lebegett még egy cseréptetős ház felett, mint a pásztorok pipájának áldozati füstje. Borostyán úr fanyar cigarettázgatás közben nézte ezt a tájat, miközben olvasgatott és verssorokat írt egy piros csíkos füzetbe. A szerpentin apró korlátaival és szürkésfehér termésköveibe vésett pihenőpadjaival, földillattól dúsan közeledett és távolodott a sínektől. A vonat mögött a ködben az elhagyott állomás zöld szemaforja égett. S a vadkörték gyümölcsöt termő lombjai közt a nap vörös széle nézett szét a barnálló, tört hidakfelett, és a szerpentin megázott, csillogó aszfaltját rózsaszínűre festette. Az alvó falvak felé most falábú koldus igyekezett Árnyéka szaggatottan csusz-szant az út fényében előre, és körös-körül a hegyek tetőin is rózsaszín lett a tájék Rongyai libegtek, nesztelen talpa száradó nyomokat hagyott maga után, s ősz fejét fáradt mosollyal emelte a hajnalban alvó házak békéje felé- Borostyán úr felállt, és meglepetten nézett a koldus valószerűtlenné váló, távolodó alakja után, aztán visszaült a bőrülésbe az ablak mellé, becsukta a piros csíkos füzetet, s miközben cigarettára gyújtott, ezen gondolkozott: — Vajon ha én egyszer megöregszem, és eszembe jut egy őszi hajnalon elindulni a hegyek közé, lesz-e egy barátom, aki a halványra színezett házban vár, és meglepetés nélkül néz majd rám a kő borította udvaron, mikor megérkezem? Milyen mélységes lemondás volt Borostyán úr eme elmélkedésében! És feleletet nem adott, nem tudott adni semmi sem (Borostyán űrutazása, 1949.)