A föld és népei IV. [antikvár]

Részlet: ELSŐ FEJEZET. EURÓPA ÁLTALÁBAN. Európa a legnevezetesebb «világrész.» Itt laknak a legműveltebb népek, a világtörténelem eseményeinek nagy része ezen a földön történt s innen terjedt szét s terjed nagyrészt mai nap is a civilisatio a földteke minden részére, melyben csak a régi keletázsiai művelődés s az egészen új északamerikai versenyezhet némileg vele. De ha a múlt s jelen nagy eseményei nem tennék is e földrészt oly fontossá, nevezetes lenne azért, mert mi is itt lakunk s mert e terület lakói általában legközelebbi ismerőseinkhez tartoznak. Őszintén meg kell vallanunk, hogy tisztán ez az érdeklődés okozza azt, hogy Európát a világrészek közé számítjuk. Földrajzi tekintetben szigorúan véve, nincs jogunk hozzá. Európa tulajdonkép Ázsiának nyugatra terjedő nagy félszigete s Afrikától is csak a keskeny gibraltári szoros, a régi Hercules-oszlopok, választják el. Általában az ó világ három nagy területe földrajzi szempontból egy egészet képez, még a látszólag önálló Afrikát is összeköti Ázsiával a szuezi földszoros. Európa s Ázsia között még szorosabb a kapocs. A földrajzírók megállapították ugyan a határt az éjszakról délre nyúló Ural hegység ormóján, részben pedig a mellette levő nagy mélyedésben, de e határ egészen mesterséges s nem a természet szabta meg. Az e vidéken lakó emberek életmódjában s jellegében sem lehet észrevehető különbséget találni az Uralhegy nyugati, európai s keleti, ázsiai oldala között s az orosz birodalom tartományai is egyaránt kiterjednek mind a két világrészre.