A keresztény műveltségeszmény [antikvár]

Részlet a műből: KATUS LÁSZLÓ A keresztény műveltségeszmény Glatz Ferenc művelődési miniszter 1989 őszén több nyilatkozatot adott, beszédet tartott a jövő oktatáspolitikai koncepciójának fő vonásairól: szabad, nyitott és pluralista iskolarendszerről; világnézetileg semleges állami iskolákról szólt; valamint arról, hogy a nemzeti kerettantervet az iskolák és a pedagógusok bizonyos mértékig maguk tölthetik, illetőleg egészíthetik ki ismeretanyaggal; a pedagógusok az oktatás során szabadon érvényesíthetik meggyőződésüket, világnézetüket. Az iskolai oktatás része lesz a művelődés egész életet átfogó folyamatának, amelynek célja alkotó egyéniségek kialakítása. A nevelés tehát elsősorban egyéniségközpontú lesz, de helyet kap benne a hiteles és valódi közösségi nevelés is. Ez a program négy évtized után ismét tág lehetőségeket nyit a keresztény egyházak előtt sajátos nevelési-művelődési céljaik megvalósítása terén, de egyúttal komoly kihívást is jelent számukra. A keresztény egyházak — isteni küldetésükre hivatkozva — mindig is igényelték maguk és tagjaik számára a jogot és a szabadságot a keresztény szellemű nevelésre. Most tehát kialakíthatják azokat a kereteket és formákat, amelyek között leghatékonyabban élhetnek e joggal. Ez alkalommal nem kívánunk foglalkozni a keresztény iskolapolitika szervezeti és gyakorlati kérdéseivel. Inkább olyan kérdésekre keressük a választ, hogy milyen jellegű legyen a kereszténység és a műveltség viszonya, milyen műveltségeszménynek, illetőleg nevelési célnak a megvalósítására törekedjenek a létesítendő katolikus és protestáns iskolák.