A keresztre feszített Magyarország [antikvár]

Előszó Ma már akármerre nézünk a trianoni vész után megmaradt országunkban, szinte több (ős)történelmi és hagyományőrző előadással, táborral, tanfolyammal, valamint táltos-iskolával találkozhatunk, mint gombával az eső utáni réten. Senki ne higgye azonban, hogy ezt elmarasztaló nyomatékkal jegyezzük meg, netán ironikus felhanggal jelentjük ki. Ellenkezőleg, őszinte szívvel örvendezünk, ha ilyeneket látunk, ha efféle magyar műhelyekről hallunk, vagy itt-ott meghirdetett programjaikat böngésszük. Minden hivalkodás és öntömjénezés nélkül csupán megemlítjük - feltételezve persze, hogy e fómmok többsége az önzetlen felvilágosítást és hazamentést szolgálja, nem pedig egyesek egyéni érdekérvényesítését vagy anyagi gyarapodását segíti -, hogy a kezdeményezők, az úttörők mi voltunk, akár ehsmerik ezt tanult kollégáink, akár nem. Nem állítjuk, hogy az általunk képviselt Szittya Világmozgalom (SZVM) ünnepségei, kongresszusai nélkül ma nem létezne semmi hasonló. Mielőtt azonban bármely csoport vagy magánszemély feltalálná a spanyolviaszt, szeretnénk ezt a tényt leszögezni és a széles közvélemény szürkeállományába vésni, bár sokan enélkül is világosan tudják. Természetesen elsőségünkért, ill. áldozatos munkánkért s helytállásunkért nem várunk sem hálát, sem kitüntetést (akárkitől el se fogadnánk!), ám a ma oly divatos ötlet-lopások és gondolat-kisajátítások korában ennyi önbecsülés és büszkeség tán bennünket is megillet. Pár éve egy jóhiszemű, bár kissé zavaros fejű vendégünk a szememre hám'ta, hogy képtelen megérteni elképzeléseink belső logikáját, továbbá nem tud semmiféle rendszert találni a szerinte össze nem illő témájú és műfajú előadások sűrűjében. Jézussal szólva valami olyasfélét válaszoltam neki, hogy miért keresed az élőket a halottak között, miért a bevett szokások szerint ítélkezel, ahelyett, hogy megpróbálnád fölfedezni és megemészteni az addig szokatlant, a korábbi dogmákhoz képest merőben újat. Ha van nép a világtörténelemben, mely a tökéletességre, az isteiű és a természeti törvények bölcs elfogadására s a rájuk alapozott harmonikus ön-építkezésre törekedett, úgy a magyarság az. A mi célunk sem lehet más, mint összejöveteleinken ezt a szándékot fölmutatni, azaz minél mélyebben megmerítkezni (rég)múltunk, jelenünk és jövőnk varázslatos kútjában. Semmi sem idegen tőlünk, ami a magyarsággal kapcsolatos, minden érdekel bennünket, ami nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat, nemzettudatunkat, nemzetpolitikánkat s a puszta létünket megőrzi és továbbviszi az isme-