A kiválasztott nép [antikvár]

Részlet a könyvből: Az a szándékom, hogy népemről beszéljek önöknek. Beszélni akarok róluk, mert ma - még sokkal inkább, mint a múltban - ott állnak a reflektorfényben és olybá tűnik, mintha kizárólag velük lenne tele a világ. Mi zsidók, számszerűleg igen kevesen vagyunk. A világ népességének nem egészen egy századrészét teszszük. Több koreai, több nigériai, több pandzsabi van a földön, mint zsidó. És mégis, mindezek ellenére azt hinné az ember, hogy egyedül csak mi hemzsegünk a világon - bennünket látni és hallani mindenfelé. És az a feltűnés, amelyet keltünk, zavaróan hat. Ami természetes is. Elég különös, hogy egyáltalán képesek voltunk fennmaradni. De hogy a tetejébe még szaporodtunk is - az szinte már a fekete mágia határát súrolja. Hiszen már háromezerkétszáz esztendővel ezelőtt - abban az időben, amikor a görögök még vademberek voltak, a rómaiaknak pedig még nevük sem volt - Menephtah fáraó felvésette egy fekete gránittömbre: «Izraelt összezúztam - magja sem maradt többé!» Izrael azonban mindenek ellenére még mindig itt van és termékenyebb, mint valaha.