A magyar könyv- és könyvtárkultúra a szocializmus kezdeti szakaszában [antikvár]

I. BEVEZETÉS^ A magyar könyv- és könyvtárkultúra^ a második világháború vége óta, különösen pedig a legutóbbi évtized során rendkívüli mennyiségi fejlődésen és minőségi változásokon ment át. A könyv- és lapkiadás, a nyomdászat, a papírgyártás és papírellátás, a könyvművészet, a könyv- és lapterjesztés, valamint a könyvtárak alapvetően újjáformálódtak, célkitűzésben és tartalomban, szervezetben és működésben egyaránt. E gyökeres átalakulás ós kiugró fejlődés minden ízében szembetűnően magán viseli a polgári kapitalista életformából a szocialista társadalom új életrendjébe való forradalmi átmenet jellemző jegyeit. Benne a polgári kapitalista könyv- és könyvtárkultúra összezsugorodása és megszűnése, ugyanakkor a helyébe lépő szocialista könyv- és könyvtárkultúra megerősödése és ugrásszerű forradalmi kibontakozása ment végbe. Jelentőségében ehhez fogható gyökeres változás a magyar írás-, könyv- és könyvtárkultúra csaknem évezredes történetében csupán két alkalommal fordult elő. Az egyik a kéziratosságról a könyvnyomtatásra való áttérés, a másik a nyomdászat kézműipari fokáról a nagyipari formákra való áttérés, vagyis a rendi társadalom könyv- és könyvtárkultúrájából a kapitalista társadalom könyv- és könyvtárkultúrájába való átmenet idején következett be. A modern magyar könyvtártudomány® egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata, hogy az eltűnő régi, kapitalista és a születő új, szocialista 1 Ez a tanulmány egy készülő monográfia eddigi eredményeinek megvitatás céljából összeállított összefoglalása az új magyar könyv- és könyvtárkultúra fejlődésének másfél évtizedes (1945—1959) fejlődéséről. ^ E többszörösen összetett kifejezés — jobb híján — annak a társadalmi gyakorlatnak a jelölésére szolgál, amely az adott fejlődési fokon rendszerint lényegesnek, közérdekűnek és időszerűnek tartott, megrögzítésre és szűkebb-tágabb körben közlésre szánt tudattartalmak valamely elvont jelrendszerben, elsősorban írásban való meg-rögzítésében és többnyire nyomtatás útján történő közlésében, valamint társadalmi felhasználásában valósul meg. Az összetétel első két tagja az írásos-nyomtatásos közlésmód egymáissal szorosan összekapcsolódó és mégis vüágosan elhatárolódó főmozzanataira, tehát a folyamat belső tagolására és egyben ezek összetartozására utal. Az utolsó tag pedig a jelenségsorozat társadalmi folyamat jellegét kívánja jelölni. A megfelelő szűkebb értelemben a könyvkultúra, ritkábban az íráskiiltúra, olvasási kultiira és a könyvtár-kultúra eddig is használatos volt. E folyamatok összetartozása szükségessé teszi az elnevezések összekapcsolását is. 3 A könyvtártudomány itt — tágabb értelemben — azoknak az elméleti és történeti ismereteknek összefoglaló jelölésére szolgál, amelyek az írással, olvasással, könyvvel, ¦Í+ A*TÍ-«1 An -rv-«« f-í -w-wA ----------_______ ______1 í.___i_i__1 "_____pj;____" j_ '____J _ 1__1____1___ j. a tágabb értelemben a korszerű könyvtudomány feladata e társadalmi gyakorlat folyamatainak egészében és összefüggéseiben való vizsgálata, vagyis ezek kialakulásának.