A magyar művelődés története [antikvár]

Részlet a könyvből:A magyar nép származása. A magyar nép eredete is, mint minden más népé, az ősidők homályában vész el. E homályba pcsak néhány régi arab írónak tudósítása s főképen az összehasonlító nyelvtudomány fáklyája vet némi gyér világosságot. E két forrás útmutatása szerint legalább is elég pontossággal meg tudjuk állapítani, hogy hol volt a magyarok ősi hazája és hogy mely népekkel vannak rokonságban. Ha a régi görög és arab írók tudósításait összehasonlítjuk Julián szerzetes utazásával, aki 1235-ben indult el az őshaza fölkeresésére, azon meggyőződésre jutunk, hogy a magyarok őshazája az Ural déli lejtőjén a Káma és az Ural középső folyása között terült el. Innen nyomultak őseink először délnyugati irányban a Volga alsó folyása és a Kaukázus közé eső területre, ahol ma is őrzik nevüket a Kuma folyó mellett épült Madsar nevü város romjai. Innen nyugat felé a Don és Dnieper közt elterülő síkságra költözködtek, amelyet bíborban született Constantinus Lebediának nevez. Innen ismét más erősebb népek nyomása folytán a mai Moldvába és Besszarábiába tértek, amely földet a hagyomány Etelköz néven emleget. Ettől kezdve őseink már az európai történet eseményeiben állandóan szerepelnek.