Bővebb ismertető
A magyar múzeumokról a különféle publikációs formákban nyilvánosságra kerülő információkat 4 fő típusba sorolhatjuk: 1. a napi (írott és elektronikus) sajtó hírei,
2. a szakfolyóiratok publikációi,
3. a múzeumok saját évkönyvei, egyéb periodikái és önálló kiadványai,
4. a központi muzeológiai és közigazgatási szervek által megjelentetett kiadványok.
A napi sajtó nem tesz különbséget (nem tud? különbséget tenni) a múzeumi intézmények (törvény által meghatározott intézménytípusok, amely csak a mindenkori kultuszminisztérium által kiadott működési engedély birtokában folytathatja tevékenységét), a művészeti galériák (kortárs képző- és iparművészeti kiállítóhelyek) vagy a kereskedelmi célú műtárgy-bemutatóhelyek, illetve a közművelődési intézmények, valamint más közgyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, esetleg műemléki objektumok) múzeumszerű, múzeumra emlékeztető kiállításai között. - A múzeum, mint intézménytípus és általában a múzeumügy, így aztán nem jelenik meg igazán karakteresen, a maga tényleges jellemzőivel a nyilvánosság előtt. - A napi sajtóból, és általában a sajtóból hiányzik annak ismertetése, s a közismeretből hiányzik annak ismerete, hogy a muzeális műtárgy, a múzeumi kiállítás tudományos tevékenység eredménye. A múzeumi gyűjteményraktárban őrzött műtárgy, illetve a kiállításon bemutatott tematikus műtárgykollekció információtartalma a muzeológus kutatótevékenysége nyomán jön létre és válik rendszerezett ismeretté. Nem szándékom a közművelődés illetékességét és a múzeumüggyel való összekapcsolódásának jogosultságát vitatni, illetve a nem szakértő kommunikátorok e tárgykörrel kapcsolatos tevékenységét értékelni. Minden bizonnyal a műtárgykedvelő, kiállítás-látogató közönség sem csak és nem kizárólag azért látogat olyan tárlatokat, amelyeken történeti értékű meg szép tárgyakat lát, mert feltétlenül muzeális értéket, muzeológiai tevékenység során a vitrinekbe, falakra került tárgyakat kíván látni. - A muzeológus tevékenységét, a múzeumi munkát azonban ettől függetlenül és ezzel párhuzamosan mégiscsak szükséges volna a maga sajátosságaiban alaposabban megismerniük és a nyilvánossággal megismertetniük - az ismeretközvetítőknek is.