A magyarság születése [antikvár]

Népünk származásának ágas-bogas kérdéseit vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelen és a viszonylagos közelmúlt közfelfogását. Az újkori magyarság népi közérzetében szinte állandóan tetten érhetjük a környezetünktől való különbözőség, "más"-ság gondolatát. Közelmúlt történelmünk súlyos sorscsapásai is nagyban erősítették az "egyedül vagyunk" pesszimista és eredendően passzivitást sugalló szemléletét. Igaz, e gondolat nem csupán hazai talajon szökkent szárba. szorgosan táplálták közelebbi s távolabbi szomszédaink gondolkodói és ideológusai is hosszú időn át. Hol a germán, hogy a szláv, hol pedig a román nemzeti eszme képviselői ítélték a magyarságot betolakodott, idegen testnek Európa közepén, s véltek bennünket valóságos történelmi sorscsapásnak. Ennek illusztrálására az alábbiakban K. J. Grot erősen szlavofil történész 1881-ben, Szentpétervárott megjelent Morávia és a magyarok a IX. század közepétől a X. század elejéig c. munkájából villantok fel egy-két részletet. A szerző bőségesen idézi a két múlt századi nagy cseh történetíró, Safarik és Palacky gondolatmenetét, imigyen: "A magyar nép betörése, majd megtelepedése Magyarországon a világtörténelem legjelentősebb eseményeinek sorába tartozik; a szláv világot soha nem sújtotta ilyen évszázadokra kiható súlyos csapás. (...) Ahogyan nyugaton Róma hatására kialakult a Frank Impérium