A néprajzi látásmód az ezredfordulón [antikvár]

Előadásom mottójául két idézetet választottam. Az egyik Györffy Istvántól származik, akit 1934 májusában nevezett ki a kormányzó a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetébe egyetemi tanárrá. Györffy István 1939-ben írt egy emlékiratot, egy esszét, A néphagyomány és a nemzeti művelődés címmel, amelyben azt feszegette, hogy a néphagyományoknak milyen szerepük lesz, lehet, vagy milyen szerepüknek kellene lenni a magyar nemzeti művelődésben. Magyarul, a néphagyományt hogyan lehetne beépíteni az iskolai vagy a magas műveltségeb. Olyan időpontban írta ezt az emlékiratát, amely hasonló volt a mai helyzetünkhöz. 1939-ben már eldőlt, hogy a Német Birodalom át fogja rendezni, vagy legalábbis szándéka szerint átrendezi vagy átrendezné a közép-európai térséget. Ebben az új helyzetben írta le Györffy István, hogy nekünk magyaroknak milyen álláspontot kell ezzel kapcsolatban elfoglalni, hogyan tudjuk nemzetünket, magyarságunkat, nyelvünket, kultúránkat megőrizni, megerősíteni. Györffy István így írt:"A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarok lenni. Beleolvadunk abba a nagy nyugati nemzetbe, melynek műveltséghatását legkönnyebben elfogadjuk. Ha pedig teljesen kivonjuk magunkat a nyugati műveltség hatása alól, akkor meg művelt és erősebb szomszédaink gázolnak hamarosan keresztül rajzunk, s úgy tűnünk el.