A szabadság felelőssége [antikvár]

ELŐSZÓ A kötet, melyet az olvasó kezében tart, születésnapi ajándék és tisztelgés Dénes Iván Zoltán munkássága előtt. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez egyszerre alkalom a szerzőknek arra, hogy kifejezzék személyes rokonszenvüket és szeretetüket az ünnepelt iránt, valamint megpróbáljanak saját szakterületükön olyat alkotni, ami méltó módon fejezi ki szakmai nagyrabecsülésüket. Jelen kötet írásait számos tudományterület művelői írták: eszmetörténészek, történészek, filozófusok, politológusok, jogbölcsészek és jogtörténészek, illetve egy teológus és egy pszichológus kolléga. Tematikus egységeket éppen ezért nem találtunk, valószínűleg nem is találhattunk volna. A tanulmányokat így Dénes Iván Zoltán munkásságának legfontosabb területei, valamint - a jogi kari oktatásban töltött időszakára emlékezve - egy jogbölcseleti fejezet köré csoportosítottuk. így az első fejezetet a politikai filozófia kérdéseinek, a másodikat Bibó István életművének, a harmadikat a 19. századi magyar történelem meghatározó témáinak, a negyediket az eszme- és politikatörténet tárgykörének, míg az utolsót a jogelmélet témakörének szenteltük. A kötet tanulmányaiban megjelenő sokszínűség mögött, ugyanakkor - reményeink szerint - tetten érhető egy olyan szemlélet és probléma-megközelítési eljárásmód, amely akár „szellemi rokonságként" is meghatározható. Ennek kialakulásában, véleményünk szerint, fontos szerepet játszott Dénes Iván Zoltán inspiráló személyes és szakmai hatása. Hogyan lehetne meghatározni ezt a hatást? Az egyik legfontosabb sajátossága éppen az, hogy minden esetben személyhez szóló. Akár a tanítványokról, akár a kollegákról legyen szó, a személyes kapcsolat alapja minden esetben a megértő empátia volt és jelenleg is az. Az „ivános" attitűd másik fő jellemvonása pedig talán úgy értelmezhető, hogy abban olyan értékek közvetítése kapott főszerepet, amelyek a hazai tudományos életben csak kis mértékben, vagy egyáltalán nincsenek jelen. Az egyik legfontosabb ilyen érték azoknak a reflektálatian gondolkodói beidegződéseknek a feltárása és dekonstrukciója, amelyek minden esetben azt eredményezték és eredményezik, hogy a társadalmi problémák megoldására irányuló erőfeszítések maguk is a legnagyobb problémaforrásokká válnak. Többek között ez a kötet azért kapta a „Szabadság felelőssége" címet, mert a fentebbi törekvés úgy is értelmezhető, mint amely nem csupán az intellektuális tevékenységgel szinte törvényszerűen együtt járó szabadság érzése által határozható meg, hanem a szellemi hagyományokhoz és az önmagunkhoz való felelős viszonyulás által is. Ennek a tudósi attitűdnek a lényege egyetlen esetben sem az aktuálisan vizsgált történeti szituációk szereplőinek - és azok jelenkori híveinek - megbélyegzése, vagy leckéztetése, hiszen ezek a lélektani mechanizmusok éppen a személyes felelősség áthárítását szolgálják. A kötet szerzői által alkalmazott