Ab Uppsalia usque ad Debrecinum [antikvár]

AZ ATTILA-KEP ALAKULASA TORTENETIRASUNKBAN A 17-18. SZÁZADBAN Ábrahám Ádám Attila, a hímeves hun uralkodó megítélése az európai köztudatban eléggé vegyes. A legtöbb nyugat-európai országban borzadva ejtik ki Attila nevét, emlékezve Attila és a hunok által elkövetett rémtettekre. Fő forrásuk lordanes Geticája. lordanes Attila-jel-lemzése: Alacsony termetű, széles mellkasú, nagy fejű, kis szemű, ritka, öszbevegyülö szakállú, pisze orrú, sötét bőrű volt.' Ez alól az általános negatív sztereotípia alól a germán mondák Attilája, illetve a magyarországi megítélés képez kivételt. A magyarországi történetírás sem egységes, ám tény, hogy a korai történeti művektől kezdve Attila erőteljesen jelen van a magyar köztudatban, mint első honalapító és király. Mivel Attila történeti megítélése egy monográfiában féme el, nem pedig egy előadásban, ezért a magyar történetírás Attila-képének csak egy szeletét, nevezetesen a 17-18. századot tárgyalom, a jezsuita történetírás Attila-képét. Először röviden felidézem a hun uralkodó életét, áttekintem a magyar történetírás kora középkori és humanista időszakát, majd pedig az újkori történetírás vonulatait idézem fel. Egyes műveket fontosságuk miatt egy kicsit bővebben érintek. A fő részben természetesen a 17-18. századi négy történetíróval, Otrokocsi Fóris Ferenccel, Pray Györggyel, Palma Ferenc Károly-lyal és Katona Istvánnal foglakozom. Attila 410 körül született, nagybátyjától Rugától 434-ben örökölte a Hun Birodalom trónját bátyjával Bledával együtt. Bleda a magyar krónikás hagyományban „Buda" névalakot öltött. Az alábbiakban Bleda/Buda változatokat aszerint használom, ahogyan 2004^ lordanes, Getica, A gótok eredete és tettei, 182. caput. Közreadja: Kiss Magdolna, Budapest,