Állatkert Kolozsváron - képzelt Erdély [antikvár]

ELŐSZÓ „Mert nem lesz hazának elég, Ha sanda bús honfibús zsolozsmád Siratja Kassát, dús Kolozsvárt, S Hargitának hűs legét!" Kovács András Ferenc: Nem lesz elég ad notam: Illyés Gyula: Nem volt elég, 1999. „Ama spirituális Erdély [ ] akkor sikkadt el, amikor Erdély 20. századi nyomorúságát kimondva, kimondatlanul az impériumváltáshoz kötötték [ ]. Az egész kisebbségezés csak egy gondolkozási zsákutca, egy intellektuális csőd. (Nem kizárólag azok csődje, akik elgondolják.) Egy történelmi traumát, egy politikai vagy éppen emberjogi problémát metafizikai kategóriákhoz asszociál: kisebbségi lét, sors. Nem tudja, mi a lét és mi a sors. Pedig csak egy filozófiai kislexikont kellene felütni. Pontosabban szólva, e terminusok redukált aspektusáról tud csak, a többit elengedi. Ez sem erdélyi feltalálmány. Kedves kis huszadik századi epizód, nincs tanulsága, csak pszichózisa van. Erdélyt nagyon könnyű diagnosztizálni, de újragondolni vagy csak elgondolni roppant nehéz." (Vida Gábor: Hogyan írjuk meg a romániai magyar irodalom történetét.3)