Ápisz nyomán [antikvár]

E rövid írástörténeti tanulmány az írásmódszerek fejlődéséről tájékoztat. Felöleli az őskőkorszakbeli barlangoktól a görögök műveltségéig nyúló korszakot. Az írásrendszerek alakulására szorítkozik csupán. Minden írásrendszer, ha nem merevül meg, bármilyen okból kifolyólag és bármelyik alakulásának fokán elért formáiban, mindig ugyanazon a következetes fejlődési úton halad, amelyben a piktogram elgondolástól az ideogram és a szójeles írásig, majd a szótagírástól az alfabétikus rendszerig húzódó vonal mutatható ki. A VARÁZSLÁS-nak nevezett fejezetben az ilyen fokozatosan, egymás után következő haladásnak a részletesebb áttekintése található. A kínai írás és az ékírás nem mindennapi formáinak a megemlítésekor csak hangsúlyoztam e szukcesszív, homológ folyamatot. Különös figyelmet szenteltem e fokozatos, egyenértékű folyamatnak a Menes fáraó elefántcsonttábláitól a görög vokalizációig terjedő időszak bemutatásában. Ez azért is fontos volt, mert az írásbeliségünk ténye a menesi korból sarjadt.