Attila és hunjai [antikvár]

ATTILA ÉS HUNJAI ezelőtt éppen ezerötszáz évvel voltak erejük és hatalmuk tetőpontján. Midőn ez alkalommal mai Attiláról és népéről a magyar közönség kezébe könyvet adunk, úgy érezzük, hogy különös kötelességet teljesítünk és hogy kényes kérdést próbálunk megoldani. A magyar közönség - legalább is ennek jó része - a hunokról még ma is úgy gondolkozik, ahogyan gondolkozott régebbi századokban. Az a rajongás az ősi dicsőségért, mely a magyar hun-mondát - valószínűleg nem alaptalanul - kialakította s amely a magyar közönséget érzelmileg a világhódító ősrokonokhoz szinte elszakíthatatlanul hozzáfűzte, történetünk egész folyamán, egészen máig él és hat. A hunok a magyarok ősei: ez volt nálunk a közfelfogás talán már az Árpád-korban. Huni sive Hungari" mondja Thuróczi a 15. században, a hunok és a magyarok azonosak, Attila a magyarok királya - s ezzel a felfogással találkozunk a következő századokban a magyarság egyetemes történetéről szóló munkákban s megnyilatkozik ez az egész magyar szellemi életben, számos szépirodalmi alkotásban és politikai jellegű iratban is. Mátyás udvarában él Attila kultusza, Zrínyi példaképül állítja elénk Attilát, a magyarok első királyát, s Berzsenyi így sóhajt fel: óh más magyar kar mennyköve villogott Attilla véres harcai közt."