Az eltűnt Thuróczy nyomában [antikvár]

Előszó Szüleimnek Másfél évtizeddel Hess András Budai krónikává, után újabb mű jelent meg nyomtatásban Thuróczy János királyi ítélőmester tollából. Nem túlzás azt állítani, hogy az i488 kora tavaszán útjára bocsátott első (majd az azt követő későbbi) kiadás hosszú időre meghatározta Európa magyarságról alkotott képét. Nemcsak a brünni, illetve az augsburgi kiadás fametszetes képei formálták ezt, hanem hozzájárult a magyarok történetéről szóló mű népszerűsége és minden bizonnyal széles körű elterjedése is. Ezt a feltételezést erősítette meg számomra az editio prin-ceps provenienciakutatása, pontosabban az egyes - főleg magyar tulajdonosokkal rendelkező - példányok történeti útja rekonstruálásának kísérlete. A kutatás első összegzését kapja kezébe az Olvasó a szerzőnek azzal a nem titkolt vágyával, hogy mindez egyszer kibővüljön az augsburgi kiadás több mint száz példányának provenienciaelemzésé-vel is. A kutatás között megbújik egy vele azonos rangú tapasztalat: a régi könyvekkel foglalkozó szakma összetart, segíti egymást New Yorktól Moszkváig, Stockholmtól Szarajevóig, Pannonhalmától Szegedig. A provenienciatáblázatok összeállítása mellett a köszönetnyilvánításhoz szükséges adatok összegyűjtése jelentette számomra a legnagyobb örömet. Remek dolog régi könyvekkel foglalkozni, izgalmas egy-egy példány után nyomozni. Persze bosszantó, ha kudarcot vallunk, és örülünk, ha két história végül összeér. Az egyes példányok történetei megtanítanak bennünket arra, hogy a gyűjtemények kialakulása, fejlődése (sokszor pusztulása, csonkítása) mennyi véletlenen múlhat, és müyen fontos szerepünk van abban, hogy ami megmaradt, azt megőrizhessük az idők végezetéig. Ferencváros, 20ig. október 31.